Kedves Natasa!

Ezuton üzenem, hogy az élet nem könnyű...Alig tudok a számítógéphez férni, mert valamelyik kétlábú állandóan ott mereszti magát...A fényképezőgépet meg dugdossák előlem...

Nemrégiben segíteni akartam egy kicsit, mert a toalettünket takarította.

Reggel amúgy is olyan kiszámíthatatlan, illetve a míg a sötétbarna undorító löttyét (megkóstoltam!!! - ne tudd meg...) le nem nyomja a torkán - beszámíthatatlan.

Na most az egész hóbelbancot iszonyatos munkával kifejtettem a papírból, és szétszórtam szépen, rendesen...Arról én nem tehetek, hogy a bamba lakótársam (Mogyi) klotyesznek nézte azt a néhány morzsát, ami az eredeti funkciójú alkalmatosság mellé ment, s odarendezte el éppen aktuális tennivalóját.

S erre mit kaptam? Hálát? Frászt!

Még szegény makulátlanul tiszta erkölcsű édesanyám becsülete is sárba lett tiporva, mert azt emlegette az a gaz!

Lujzi