Akkor az én részletesebb sztorim: 1997 decemberében a nem sokkal korábbi zenei pálfordulásomnak (diszkók világa után DM ezerrel) köszönhető kis társaságom egyik tagja gizdult az új Cure bestofjával, és ajánlgatta nekem, hogy ha a DM bejött, akkor ez is be fog, hallgassam csak... fanyalogva fogadtam el a kölcsönkapott CDt, mert jójó, hogy DM, már ez is elég furcsa Scooter után, de azért ezt a kriptahangulatú Cure-t nehogymár szeressem, azért ne essünk át a ló másik oldalára... meghallgattam és leraktam az arcomat... a várt dohos, öngyilkos hangulat helyett egy erőtől, kreativitástól duzzadó, ragyogó dalcsokrot hallhattam... ez a Cure??? Why Can't I Be You, Fascination Street, Friday I'm In Love, 13th, Gone... Elképesztő pozitív meglepetés volt. Rögtön utána odaadták a Wild Mood Swings-et is, arclerakás 2... akiket egy széteső, önismétlő góthcsapatnak hittem, azok egy ezerszínű, ragyogó, kreatív együttes... Persze kellett a többi album is rögtön, de elsőre nem igazán jöttek be. Hosszú évekig tartott, amíg megbarátkoztam a Cure "sötétebbik oldalával", most pedig már ott tartok, hogy a 80-87 közti időszak a legnagyobb kedvencem :-) de a Wild Mood Swings-szeretetem azóta sem múlt el, főleg, hogy az azutáni két stúdióalbumot egyáltalán nem szeretem :-(