Én 1989 februárjában ismertem meg a Curét.Nyolcadikos voltam,14 éves,és 1 hónapos.
Pár haverral lógtunk a suliból,és egyiküknél töltöttük a délelőttöket egy kétkazettás rettenet,és egy rakás Mode kazetta körében.Én akkoriban Pokolgépet,Helloweent...ilyesmiket hallgattam,és elég nehezen tűrtem a kiképzést.
Megsajnáltak:-) és berakták a Standing On A Bech-et,mondván,az biztos tetszeni fog.
Már az elsőként hallott Killing An Arab is felkeltette a figyelmemet,de ekkor még próbáltam savazni a hallottakat:))))Viszont az utána következő Boys Don't Cry,azonnal levett a lábamról.Azt a kazettát hazavittem,és csak egy hónap után fordítottam meg.
Addig csak az A oldalt hallgattam,annyira tetszett.Később kiderült,hogy a The Blood,Screw,Sinking kivételével a teljes Head is rá volt véve a kazira.Aztán megjelent a Disintegration,amit 350 pénzért vettem meg kazettán.Utána koncert,amire sajnos nem engedtek el a szüleim.(Mégegy ilyen volt,a Mish,amire a taxisblokád miatt nem engedtek,de ez már a középiskolában volt.)
Végülis középsuliba úgy kerültem,hogy csak a Disintegration,és ez a vegyeskazetta volt meg.Aztán jött a kánaán.Osztálytársam lett az iskola legnagyobb Cure rajongója,akinek minden megvolt,ami meglehetett akkoriban.89 novemberében Bécsben megláttam a Biographyt egy aluljáróban,egy végtelenül hosszú újságos standon.Persze nem volt már egy fillérem sem.Ha jól emlékszem 120 schilling lett volna az ára,de nem mernék rá megesküdni.Egyik haverom egy nagytábla hosszú Milkáért bevállalta,hogy elemeli nekem.Úgyhogy a véletlennek köszönhetem,hogy viszonylag hamar beszereztem mindent,a Curétól és álmomból felkeltve is fújtam a diszkográfiát a Biographynak köszönhetően:))))))))
Ez volt az elején,a többi már nem annyira érdekes:))))))