1989 (18 voltam - érettségire készültünk) Kisstadion, a haveromék rángattak el, én egyáltalán nem bírtam a cure-t, addig nagy duran fan voltam. Azt mondták, menjek, mert jó lesz. Emlékszem, a Flórián téri aluljáróban volt egy jegyiroda, láttam a koncertplakátot, gondoltam, legyen, elmegyek. Kifizettem a kemény 400 ft-ot.

A koncert előtt lenyomtunk egy-két sört a Batthyány-n, majd irány a Kisstadion. Most is látom magam előtt a képet, mindenhol feketébe öltözött, kifestett, tupírhajú emberek. Aztán elkezdődött....

Azt hiszem, minden dallam és kép egyből mélyen az agyamba vésődött, azóta sem bírom (nem is akarom) törölni. Emlékszem ,mögöttem állt egy pár, és a Lullaby-nál arról beszélgettek, hogy a lány látta-e már ennek az új számnak a klipjét, néha el lehet csípni a Sky Channel Coca Cola Eurochart 100-en ;-)

Szóval olyan meghatározó élmény volt, hogy tudtam, megtaláltam az igazi nekem való ZENÉT. Az a Faith a végén ............

Azóta is tart és azt hiszem örökké tartani fog.

Persze, hallgatok mindenféle zenét, de mindig ott van a polcon az a "néhány" lemez, amihez bármikor hozzányúlhatok, ha szomorú vagyok, ha vidám, ha nyugtató kell, ha egyedül akarok lenni.....

fh