Ha már visszaemlékezés, akkor legyen :

A baráti köröm fiúkból állt, akik nagy DM fanok voltak, ezért alap volt, hogy a DM-et oda-vissza tudtam, bár rajongó sosem voltam és természetesen egyetlen lányként mindig mentem velük a bulikba, ahol kizárólag DM volt... Ráadásul minden zenét DM, Bonanza nálam lett átkopizva , mert rendelkeztem egy musiccenterrel (két kazettás, lemezjátszós no name csodával) ami nagy szó volt anno.

Az első ráeszmélésem a ZENÉ-re, a Cure-ra 1989-ben történt amikor elkezdtem a gimnáziumot, és ott azt hiszem a sulirádióban hallottam meg a Subway Song-ot. Innentől kezdve nem volt megállás. Lazán megkerestem a srácot aki a sulirádiós volt és 1 napra kölcsönkaptam a kazettáját a 3 imaginary boys-t...

Aztán a haverok is meghallották nálam és rövid időn belül a kezeim között volt a jóvoltukból egy Disintegration lemez (persze 1 napra kölcsibe), és jött a The Head on the Door ami rengeteg szép órát szerzett nekem...

Megsúgom, hogy az én Mixed Up lemezemen ( amit 1990-ben rendeltem vmi újságból) az a rész rongyá lett hallgatva amikor Robert nem is énekli, hanem mondja a Pictures of you végén a szöveget... És persze akkoriban végre lehetett fogni az MTV-t, ahol volt Cure hétvége, Cure-nap, 120 Perc, Unplugged, stb...

Aztán 1992-ben megismerkedtem Snakepittel akinek vagy 30 Cure koncert kazettája volt, egyesítettük erőinket és innentől kezdve tudjátok a többit ....:-)