"Az 1996-os riói fellépésükre Czigi már nem utazott velük."

Ezt a sajnálatos dolgot már olvastam valahol, és azt is, hogy már a betegsége gátolta az utazásban. Egyébként amikor ma munkába autóztam ill. onnan haza az Alhambrát hallgattam, és nekem továbbra is az szívszorongató zene marad, mint amilyennek előszö hallottam. Viszont az Április c. szám kapcsán van egy képzettársításom: szegény Czigi már biztos érezte a véget, búcsúzott az élettől, de ezzel a számával mintha azt sugallta volna: most tél van, elmúlás van szomorúak vagyunk de jön majd a tavasz, április, zöldbe borul minden, madarak dalolnak a napfényben és az élet megy tovább. Nekünk, tovább élőknek próbált optimizmust sugározni.