Gézoo Creative Commons License 2006.02.06 0 0 19

Sziasztok!

 

   Nagyon érdekes és tanulságos amiket írtatok. Kár, hogy akad olyan aki

összeméri a karriert egy vagy több gyermek létével. Hogy miért merek ilyet mondani?

  Azért mert akinek van gyermeke (nem azokról beszélek akik "megestek"),

az tudja, hogy nincs a gyermekünkhöz mérhető boldogság. 

  Évekig kerestem az olyan partnert aki valóban szeretne gyermeket. Megtaláltam,

majdnem későn. 32 éves voltam akkor. Azzal kábított, hogy hármat szeretne..

  Aztán csak húzta-halasztotta, mondván még nem készült fel lelkileg.

Négy év múltán végre megszűlte a kisfiam. De mondván, hogy ő csak az én

kedveméert szűlt, az első pillanattól mindent, a szó legszorosabb értelmében mindent én csináltam a kicsim körül. Férfi létemre, működő vállalkozás mellett,

iszonyúan nehéz volt. Kengurúban vittem magammal a csecsemőmet, etettem,

pelenkáztam...mindent..  Így teljes joggal mondhatom, hogy tudom milyen

nehézségekkel jár egy kisbaba.  Ennek ellenére azt mondom, hogy mindez semmi sem volt ahhoz a boldogsághoz képest amit minden pillanatban adott.

   Ma már tudom, hogy jobban, sőt, sokkal jobban jártam volna, ha évekkel

korábban "teherbe ejtem" az első nőt aki kapható rá. Mert ő sem lehetett

volna rosszabb anyja a kisfiamnak, mint a mostani, de

legalább több esélyem lenne legalább még egy kisbabára. Egy kistesóra.

 

    Tudom, hogy ma az a trendi, hogy 30-on felül szűlni. Csak az a bizonyos

biológiai óra ketyeg. A petefészkekben egyre torzabbak lesznek a peték.

Egyre kisebb az esélye az egészséges kisbabának. És kár magunkat

áltatni. Ha 20 évesen nem "mertük" bevállalni, akkor később még kevésbé

merjük, igazság szerint egyre kevésbé.  Annál nyomorúságosabb öregkort

még nem láttam, mint a gyermekek-unokák nélküli..

 

   Könnyen lehet a karriert választani, aztán jön egy rendelet, egy változás,

 a cég leépít és semmivé foszlik, de a kisgyermekünk mosolya, édes hangocskája még akkor is melengeti a szívünket, amikor már régen felnőtt és ezeket

az élményeket a kisunokák idézik fel bennünk..

  

   Mindezek után azt mondom, hogy balgaság olyanról véleményt mondani,

amiről a gyermekteleneknek fogalma sem lehet.