Az hiba, ha mások unszolására vagy a folyamatos csesztetések miatt ugrik bele valaki egy házasságba, vagy vállal gyereket! Sőt, még az sem jó, ha a párkapcsolaton belül az egyik akarja, a másik (még) nem.  Tényleg csak akkor érdemes, ha felkészültnek érzi magát rá az ember, akár férfi, akár nő.

A bajom nekem inkább azzal van, hogy tendencia lett a relatíve kései gyermekvállalás, és most már többnyire azokat (a nőket) szólják le, akik 30 előtt szülnek és karrier helyett a pelenkázást választják! A másik oldalon meg rengeteg olyan férfi-véleménnyel találkozom, hogy a nők vagyonszerzési célzattal "erőltetik" a házasságot (hogy esetleges válás után az addig jól kereső férjüket megkopasszák), gyereket is csak azért szülnek, hogy legyen kivel zsarolni az apjukat + eltartassák magukat évekig (dominál az a felfogás, hogy a gyermekkel otthon maradó anya - még a legális gyes idején is - csak élősködik a güriző férjén, eszik-iszik, lazsál, a gyermekgondozás és a házimunka nem munka, nem fárasztó tevékenységek).

Egy diplomás nőhöz meg pláne nem méltó az "otthonka", a "fakanál" és a "bili".

Maradi vagyok, régimódi - egye fene, vállalom! Még nem múltam el 30, de közeledek felé és nem érzem teljesnek az életem férj és gyerek(ek) nélkül.

A környezetem (pl. munkahely, baráti kör) javarészt karrierista felfogású és abszolút nem családcentrikus, úgyhogy "unszolásnak" egyáltalán nem vagyok kitéve. A családomban meg nincs valami nagy összetartás, így a rokonaimat nem érdekli mi van velem. :P