Ha már germán meg francia hatást említettetek, nézzük meg, mit kapott az angol nyelv a magyarból (valószínűleg a keltákon keresztül) - néhány saját gyűjtésű szó:
"field" - "föld", "buck" - "bak", "house" - "ház", "bowel" - "bél", "wild" - "vad", "coat" - "kabát", "cup" - "kupa", "cupola" - "kupola", "rob" - "rabol", "men" - "mén" (ma már csak lóra, régen férfire is!), "wall" - "fal", "crown"/"corona" - "korona", "leg" - "láb", "friend" - "barát", "salt" - "só", "sound" - "zene", "home" - "hon"

Az ilyen szavak, mint ház, föld elég régiek, nem út közben szedett-vedett, vagy átvett szavak. Már nem emlékszem a kutató nevére, de valaki 1400-nál több közös eredetű régi szót talált az angol nyelvben. Az ősi K-P gyökről (kupa, koponya, kupola stb.) már írtam egy másik táma kapcsán, de érdemes szót ejteni pl. a mén szavunkról is. Mára nálunk már csak a hím lóra mondják, hogy mén, de több ókori nyelvben is, illetve a régi magyarban a férfi jelentése volt a meghatározó. Csupán összehasonlítva a szavakat, nem lehet eldönteni, ki vette át a másiktól, vagy egyáltalán átvételről van-e szó, vagy közös ősről. Ezért az összehasonlító nyelvészet számos módszert alkalmaz, amivel kimutatható, hogy mi a szavak eredete. Egy jó példa lehet erre a láb illetve lábas szavak közti összefüggés. Miért hívjuk lábasnak a lábast? A legelső megjelenési formája (a Kárpát-medencében is találtak párat) úgy nézett ki, hogy 2 vagy több lábon álló üst volt (több esetben konkrét emberi láb alakban végződött), s csak később "veszítette el" lábait. Európában a láb és lábas közötti kapcsolatot egyedül a magyar nyelv tartotta meg, más nyelvekben teljesen eltérő szavakkal fejezik ki ezeket. Ez arra is következtetni enged, melyik nép használta először az adott edényt, s melyik vette át később. Millió ilyen példa van, a mai magyar nyelv ilyen kapcsolatokban hihetetlenül gazdag...