Így írtok ti a székely rovásírásról

 

Terítéken: Makkay János régész

 

 

Makkay János alább idézett, rovásírásról szóló fejezetét vesézzük tovább.

 

*********************************************************

 

"Az önálló belső rovásírás-kialakulás lehetőségét természetesen kizárva, egyértelmű a következtetés: az átvevő székelyek nem lehettek kizárólag olyan székelyek, akik a honfoglalás után csak a Kárpát-medence nyugati és délnyugati peremein éltek, ...  Nem lehettek törökök sem, hiszen ismerték az f hangot.

Így tehát azok a székelyek voltak, akik mint a késő avar kori ősmagyar nyelvű lakosság része voltak kapcsolatban a 7-9. században a balkáni szlávsággal. ... Éppen ezért történt meg az, hogy ezeket a jeleket nem a rovásírás okkal eredendően kapcsolatban lévő török nyelvű rendszerekből örökölték, hanem a görögből kellett bolgár közvetítéssel pótlásként kölcsönözniük."

 

**************************************************************

 

A fenti tétel egyik legnagyobb hibája az, hogy a belső fejlődés lehetőségét egy "természetesen"-nel kizárja. Jó lett volna pedig valami érvelés, ami ezt a kizárást alátámasztaná, mert így komolytalanná válik az egész gondolati hipotézis.

 

Ugyan miért lenne ez természetes?

 

Hiszen már évek óta közismert (elsősorban Szekeres István, Varga Géza, Simon Péter tanulmányaiból, de tett ilyen értelmű javaslatot Vékony Gábor is), hogy a székely jelek egy része szójel. Mivel tudjuk, hogy az említett szláv, bolgár, ótürk és görög írásokban egyetlen szójel sincs - ezért a székely írás ezekhez képest kifejezetten archaikus.

 

A székely írás természetének és az írástörténeti folyamatoknak a tökéletes meg nem értésével egyenértékű ama feltevés, hogy egy szójeleket alkalmazó írás létrejöhet betűírásból is. Ha ilyesmi történne, akkor az nagyon ritka dolog lenne (esetleg ahhoz hasonlóan képzelhetnénk el, ahogy a ma használt latin betűs írógépeken is van paragrafusjel) s ezt alaposan dokumentálni kellene.

 

A székely írás esetében azonban nem arról van szó, hogy egy korábbi betűírűst kiegészítettek néhány szójellel (mint a latint a paragrafusjellel). A latin betűk és a székely betűk között ugyanis van egy lényeges különbség. A latin betűk esetében nem lehet rekonstruálni az eredeti szóértéket (a szójel jelentését), a székely betűk esetében azonban ez lehetséges. Sőt, kifejezetten kimutatható egy hieroglifikus (szójelekkel történő) jelhasználat a székely jelek esetében.

 

Azaz a székely írás egy antik írás, az egyiptomi hieroglif írás, a kínai írás, a hettita hieroglif írás stb. rokonságába (típusába) tartozik. Komolytalan minden olyan feltevés, miszerint betű- vagy szótagírásokból keletkezhetett volna.

 

Olyan jelei vannak (pl. az "us"), amelyek hiányoznak a szláv, görög, bolgár és ótürk írásokból, de megtalálhatók a hettita hieroglif írásban, az indiánok jelkészletében és az ősvallási jelképek között. S ha ezek közvetlenül az ókor (sőt a kőkor) mélyével tartanak kapcsolatot, akkor hogyan lehet elképzelni a székely írás kései átvételét a mondott írásokból? (A véletlen egyezés lehetősége kizárható ez esetekben.)

 

Más jelek esetében (pl. az "f") a kínai és egyéb párhuzamok alapján kitűnően rekonstruálható az eredeti szójel hangértéke (Föld). Ez is jóval a görög és a sémi írások keletkezése elé teszi a székely jelkészlet korát.

 

Miondezeket egy "természetesen"-nek nem lehet elintézni. Nyílván arról van szó, hogy Makkay János és társai mindezekről semmit sem tudnak, vagy akarnak mondani.

 

Így azonban minden soruk sajnálatos tévedés.