Ez az a hun jel, ami a székely "o"-nak megfelel, de egyúttal az "e" rokona is lehet. Amennyiben ugyanis ezt az alakot róni akarjuk, akkor a jel két végén könnyen átvághatjuk az ív belső részét - s máris készen áll az "e". Hasonló folyamatot illusztráló jeleket találtam a hettita hieroglif írásról írt kötetekben is az MTA Keleti Könyvtárában (a címre nem emlékszem).

Ennek a jelnek az eredeti szóértéke lehetett az Ószövetségben is szereplő Óg király neve, akinek a nevéből keletkezhetett az ég szavunk is. Ennek megfelelően a jel is kettéhasadt két külön alakra.

Azaz kezdetben az "o" és az "e" hangot (az Óg és az ég szót) ugyanaz a jel jelölte (amint az ugariti ékírásban is egy jele volt az "e" és "i" hangoknak, amely egy helyi, feltehetően hurrita lineáris írásból alakult ki), s ez csak később hasadt volna két külön jellé.

Ez persze csak egy gondolatkísérlet, amit a jelek és a szavak rokonsága enged meg, de amit egyelőre nem lehet bizonyítani.