Meddig terjedt a hatti fennhatóság nyugat felé?

 

A tápiószentmártoni és a zöldhalompusztai szarvasra emlékeztető szkíta leletről számol be Ilon Gábor régész a Szombathely kertvárosának is nevezett, tőle nyugatra fekvő Sé község – legújabb ásatások nyomán előkerült – leleteinek ismertetése kapcsán:

 

1998 nyarán a Doberdo-dűlőben 47 házból álló lakópark kialakítása kezdődött. Az építési munkálatok beindítása előtt régészek vették birtokukba a területet. Hét és fél hektáron kutatták a múlt emlékeit. Feszített tempóban először a létesítendő utcahálózatra eső objektumok feltárása folyt, hogy a közműveket minél hamarabb le tudják fektetni. Az ásatásokat az első szakaszban Sosztarits Ottó, a Savaria Múzeum munkatársa vezette.

 

Hamar bebizonyosodott, hogy a Malomi-dűlő híres neolit lelőhelye mellett most van egy hasonló színvonalú, páratlan gazdagságú lelőhely az Arany-patak másik oldalán is. Az újkőkori leletanyag ugyanolyan típusú, mint amit dr. Károlyi Mária évtizedekkel korábban a patak bal partján feltárt. Itt is kerültek elő idolok a korai lengyeli kultúrából, valamint a középső rézkorból (Balaton–Lasinja kultúra: i. e. IV. évezred eleje), melyre a téglavörösre égetett, durva anyagú kerámiák használata jellemző. A leletek között még számos más korszak is képviselteti magát.

 

A késő bronzkori (i. e. 1200–750) települési központok között különös helyet foglal el az egészen a római korig folyamatosan lakott Velem-Szentvid város. Sében, Doberdón került elő egy olyan bronztűtípus, ami a késő bronzkor legvégére keltezhető, s amit bizonyosan a velemi fémműves központ gyártott. A Közép-Európában fellelt hasonló tűkről is megállapítható, hogy velemi gyártmányúak. Egy bronzhorog arra utal, hogy már akkor is horgászhatták a patak domolykóit, egyéb halait. A velemi telep fémgazdagságát kedvező földrajzi fekvése biztosította. A közelben található réz, antimon, arany és vasérc egy évezreden keresztül a virágzó fémművesség alapjául szolgált. A mesterek kidolgozták a szögletes és kerek átmetszetű bronzhuzal készítésének módját; a drót ékszerek alapanyaga lett.

 

A leletek alapján a kora vaskor (i. e. 750–400) időszakának is egy vezető lelőhelyévé vált a séi: nemcsak a talált házak miatt, hanem például egy egészen ritka agyagból készült szkíta testpecsételő miatt is. Az ásatás második szakaszának vezetője, Ilon Gábor régész számolt be részletesen a különleges tárgyról.

 

Velem-Szentvidről került elő öt darab ilyen, de azokkal stilizált formákat lehet pecsételni, ezen pedig egy gyönyörű szarvas van, aminek egész Európában nincs párja. A szarvas balra „halad”, kiterített agancsú, kis stilizált fejű, felkunkorodó farkú. Három robusztus ún. szigonylába van, amelyek leginkább oroszlán végtagjaira emlékeztetnek.

 

A szarvas hasonlít a tápiószentmártoni és a zöldhalompusztai elektron szarvasokra [az utóbbit mások színaranyból készítettnek mondják – II. Kuri-galzu], valamint a szkíta csörgők állatfiguráira. A szarvas ábrázolása a szkíta kor emléke. Ilon Gábor szerint a szkíták e térségbeli megjelenésére utal.

 

A Gyöngyös völgyében elhaladó őskori út (a római korban borostyánút) regionális jelentőségű ellenőrző helye volt Velem-Szentvid, több korszak területi, hatalmi központja. Innen nyílott lehetőség a Keleti-Alpok réz- és antimonbányáinak ellenőrzésére, ugyanakkor a hatalmi funkciót kiegészítette a tömegtermelésre képes iparosság megléte. A szkíták tehát ilyen megfontolásból megszállták, rátelepültek a Szent Vid központú régióra, s minden fent említett előnyének megszerzésére törekedhettek. Néhány, a hegyről származó szkíta jellegű edény, bronztárgy, csontzabla és csonttégely igazolja ezt.

 

A testpecsételők, továbbá Sé és Szent Vid egymáshoz viszonyított térbeli helyzete azt sejteti, hogy a séi Doberdó területén a velemi – akkor már szkíták irányította – központ kiszolgáló, síkvidéki, „faluszerű” települése lehetett.

 

 

Irodalom: Ilon Gábor: A scythian pintadera from Sé; in: Communicationes Archaelogicae Hungariae, 1999, 47–48. o.

 

A fenti idézet nem Ilontól, hanem egy rá hivatkozó, tőle szóbeli értesülésekkel is rendelkező szerzőtől való:

 

Velem-Szentvid_és_Sé_község_szittyái_a_nyugati_határszélen