"Csurka köztudottan a legfõbb kulturális politikus, Aczél György embere volt, tabunak számított. Aczél vigyázott Csurkára", állítja ugyan Horváth József, a III/III-as csoportfõnökség egykori vezetõje (Leleplezõ, 2000/1.)," "Csurka állítólagos antiszemitizmusát egykori (ivó)cimborája, Végh Antal is indulatosan cáfolta, egészen másként jellemezve a valós helyzetet ("Ölbe ülni? Dorombolni?"). Vajon erre gondolt, amikor azt írta, hogy a Csurka-féle magyar utat "csakis hazugságokkal lehet kikövezni"? Ha az Örökös Elnök eleresztett is idõnként egy-két ambivalens célzást "a zsidó világhatalom", "a cionista térfoglalás", a "New York-Tel-Aviv-tengely" stb. tekintetében, az igazán rázós ügyekben rendre mást küldött maga helyett a szorítóba (lásd: Fradi-ügy és Bognár László "beáldozása"), neki tehát - ahogyan írja is - tényleg nincs miért félnie a Szövetség Fiaitól."