A honfoglaló magyar nép élete című, klasszikussá vált, 1944-ben közzétett munkájában bizonyos Kovács Lászlóra hivatkozva László Gyula írja:

 

„A Hortobágyhoz tartozó Cserepes-tanyán az öreg Ferge csikós számadó rendszeresen fejte a kancákat. A rúgós kancáknak nádcsövet dugott a végbelébe, s jó csomó szelet fújt bele, a kanca felső ajkára meg ťpipátŤ csavartatott bojtárjával, s úgy fejte meg a kancát …Tiszacsegén még Salamon Mihály vakon született s táltos hírében álló javasember úgy hozta vissza a tehénnek a boszorkány által elvitt tejét, hogy egy s más művelet után a tehén végbelébe kifúrt bodzafavesszőt dugott, s azon keresztül belefújt. A tiszacsegei ménesnél pedig, ha a csődör nem tudott vizelni, vékony kákafélét dugtak a csökébe, és belefújtak.”