A
Kik voltak a szkíták? topic 9758. hozzászólásában írtam:
„Fodor még az 1. képen látható rosztovkai bronzkésmarkolat emberalakjának mozdulataival sem akarta kínos aszociációkra ragadtatni a nagyérdeműt, úgyhogy az továbbra is »síelő finnugor« maradt az 1994-ben megjelent
Pannon enciklopédia – A magyarság története c. kötetben (Dunakanyar 2000, Bp.).
Holott már 1981-ben megsemmisítő bírálatban részesítette ebbéli nézeteit Götz László, akinek tanulmányát ismernie kellett, annál inkább, mert a könyvet 1990-ben a Népszavánál, majd négy évre rá a Püskinél is megjelentették. Götz írásából kiderül, hogy a Kr. előtti II. századból származó bronzkésen a ló statikus testtartása, amely Fodor szerint is meglepő ellentmondásban áll a »síelő« dinamizmusával, azért ilyen, mert nyomorult párát… fejik...
Hérodotosz szépen leírja a szkithák kancafejő módszerét, melynek során nádszálat dugtak az állat anusába vagy hüvelyébe, és hátsó lábai közt álltak neki a tőgyek megdolgozásának. Szakasztott ilyen eljárásról számolt be László Gyula az alföldi pásztoroknál a XX. század elejéről
»A honfoglaló magyar nép életé«-ben. Ez a technika először Kr. e. III. évezred elejéről való szumír pecséthengereken és domborműveken látható, és – hozok majd CD-ről fotókat egy kijevi könyvből erre vonatkozóan – szkitha műtárgyakon is megjelenik később. Tehát aligha lehet sok köze az említett leletnek a manysikhoz-hantikhoz, akik Zichy gróf szerint még a XIX. században is kőkorszaki művelődési színvonalon álltak, és a tatár kor előtt még a szövést sem ismerték.
Ha jól emlékszem, Layard számol be még hasonló fejési módról Bászrából (ezt Götz sem említi), közlöm majd erre is a pontos utalást. Fodor »síelő finnugor«-ja tehát nem manysi óriás-műlesikló, bár Götz reményei meghiúsultak atekintetben, hogy az Andronovói-kultúra e Kr. e. II. évezred közepi remekét – az etnikum típusa Henkey szerint a mai magyar turanidon belül számottevő – egyszer s mindenkorra sikerült leszállítania hótalpairól…”
Érdemes megfigyelni, hogy Fodor az olvasóival szemben olyannyira alattomos és lenéző, hogy Götz bírálatát még részleteiben sem szívlelve meg, változatlan kísérőszöveggel mellékelte egy 1994-ben megjelent kötetben az ominózus képet. Ismételjük: nyilvánvalóan tudnia kellett a kritikáról, hiszen az említett St. Pölten-i kutató ízekre szedte, és igen lesújtóan értékelte
„Verecke híres útján…” c. könyvét.
E topic olvasói kedvéért hangsúlyozni kell, hogy az Andronovói-kultúrkör (Kr. e. XXI/XIX–XIII. sz.) nem a szkíták hagyatéka, de alapvetően szintén elő-ázsiai eredetű népek hozták létre.
II. Agum nicken tett említett bejegyzésemben azonban tévesen idéztem – emlékezetből – annak az orientalistának a nevét, aki Bászra városában a bivalyfejést látta. Valójában Carsten Niebuhrról, illetve
Utazás Arábiában és más országokban c. kétkötetes művéről van szó (
Rejsebeskrivelse fra Arabien og andre omkringliggende lande; Koppenhága, 1774–78).
