A bíráskodás megítélése meglehetősen vegyes. A női vb-n meglehetősen gyorsan kiszórták az embereket, itt meg (akárcsak a BL meccseken) elképesztő dolgokat megengedtek, elnéztek. Egyáltalán felfedezhető volt itt valami egységes szemlélet?

A csapat játéka sajnos sok kívánnivalót hagyott maga után. Ahogy visszagondolok, megvolt a lehetőség minden mérkőzésen a megfelelő számú gól meglövésére, csak éppen nem lőttük be. Kihagytuk, kapus védett. Ez azért is furcsa volt, mert végig úgy éreztem, hogy túlságosan is közel játszottunk az ellenfél hatos falához, nem nagyon volt lehetőség lendületből felugrani, a klasszikus átlövésekhez. Nagy Lacitól a hírek alapján valóban többet lehetett volna várni, bár azt nem értettem, hogy amikor állandóan belekapaszkodnak, miért nincs kiállítás, hiszen nem egyszer akárhogy lépett, fordult, nem engedték el, továbbra is húzták, vonták.

A kapitányt illetően nem vagyok elég járatos, de tényleg feltűnő, hogy milyen nyugodt tud lenni még olyankor is, amikor már a néző is szinte a pályán van idegességében. Ez annál is inkább feltűnt, mert ugye Németh Andrást sem lehet sokat látni, hogy a kezét rázva ugrálna, a vb-n mégis eszméletlenül emberien viselkedett. Tudom, hogy ez önmagában semmit sem jelent, de lehet, hogy tényleg jót tenne a fiúknak, ha lenne mellettük egy olyan ember is, aki képes maga körül felforrósítani a hangulatot. Nagy kár ezért a gyors bukásért, sokat jelenthetett volna még néhány kemény meccs.