A fügéről írok ki egy hosszabb szösszenetet, mert szerintem nagyon sok érdemi infót tartalmaz, és megkímélhet többévi hiábavaló próbálkozástól. A helyesírási hibákért elnézést kérek, a szöveget simán csak behuztam OCR-el: ( forrás:Jeszenszky Árpád: Déligyümölcsfélék termesztése hazánkban )
Metszése
A fügét szétterülő, elfekvő bokoralakra neveljük. Törzset nem hagyunk, ezért már a föld színe felett elágaztatjuk. Ez szükséges, egyrészt, mert a föld színénél több meleget kap a növény, másrészt, hogya téli takarrás könnyebb legyen. Mindig tavasszal metsszük meg, részben azért is, mert a téli takarás után láthatjuk, hogy melyik ága vagy vesszeje sérült meg, melyiket kell mindenképpen eltávolítani. Kitakarás után tehát először is a törött, kapavágástól nagyon megsérült farészeket távolítjuk el. Lemetsszük a vesszők éretlen - és emiatt elhalt - sokszor megpenészedett hegyeit is, egészen az élő részig. Egyébként ügyeljünk arra, hogy a vesszők hegyéből minél kevesebbet szedjünk le, mert az első - és nálunk legértékesebb termését a fügefa a vesszőkön hozza. Amíg a tő fiatal - 2-3 éves - alakító metszésre szorul. Ilyenkor az erős vesszőket 50-60 cm-re - tehát rövidre - bekurtítjuk, hogy elágaztassuk és a tövet bokrossá tegyük. A füge amúgy is hajlamos a ritkásabb korona nevelésére. Más az eset, ha a bokrok már idősebbek és 6 -10 éves ágak vannak rajtuk. Igaz, hogya nagy bokrok teremnek a leggazdagabban, de viszont az ilyen bokrokat nehéz takarni. Éppen ezért nyolc évnél idősebb farészeket semmiképpen se tartsunk meg, hanem évente fokozatosan tőből távolítsuk el őket, azaz a bokrot ifjítsuk meg. Ilyenkor természetesen szükség van a belső, fiatalabb tőhajtásokra, vesszőkre, mert ezekből neveljük fel a korona pótlásait.
A füge második termése felett ősszel még rövidebb leveles hajtás marad. Ha a hajtásnak ez a hegye jól beérik, és így egészségesen áttelel, tavasszal mint vesszőn jelennek meg rajta az első virágzatok (10. kép). Azonban nemcsak a vessző hegye hoz termést, hanem egész hosszában minden egyes rügye mellett hozhat virágzat ot és termést, amennyiben az előző évben azon a helyen második termése nem volt. Ha tehát a vessző hegye rosszul telelt át, vagy tavaszi metszéskor a hegyét eltávolítottuk, úgy az alsóbb vesszőrészeken is termést hoz.
A füge néhány fajtája ifjító metszés után a következő évben á vesszőn terem, sőt a hajtásvégeken abban az évben is virágzatot hoz. Az ilyen fajták alkalmasak alacsony bokor kialakítására, de úgy, hogy - nem a 8 éves, hanem - már az 5 éves ágakat is eltávolítjuk a bokrokból. így mindig fiatalabb és kisebb koronáj ú bokrokat kapunk, amelyeket ősszel könnyebb betakarni. Az ilyen bokrokat sűrűbbre is ültethetjük. A túl erős hajtásokat be kell kurtítani.
Ennek az eljárásnak egy módosított formája az, hogya vastag ágakat a földön elterítve neveljük, és azokon felfelé hagyunk meg 2-3 éves farészeket. Ezek még biztosabban teremnek, mint a tőről előtörő fiatal farészek.
A téli takarás megkönnyítése végett a hajtásokat, illetve ágakat a teljes nedvkeringés idején - június-júliusban a földre lehúzzuk, és kampós kis karókkal a föld felett kb. 40 cm magasságba kipányvázzuk. Ilyenkor a fás részek is köny¬nyen hajlíthatók, nem törnek el. A bokrokat teríthetjük körben és a sorköz irányában is aszerint, hogy miképpen kívánjuk majd télen takarni. Egyoldalú takarás esetén általában délről északnak hajlítjuk a bokrokat, így nyáron a bokrok lombfelülete napnak kitet¬tebb. A déli lejtőkön tehát a hegynek felfelé hajlítjuk a föld¬höz a bokrok ágait.
A fügebokor takarása
A füge a -15 Co hidegben elfagy, ezért télire mindenképpen takarni kell. Igaz, hogy a földben levó része a hazánk¬ban elóforduló bármilyen nagy hidegben is áttelel és újra kihajt, azonban a fagyást követő 2 éven át termést alig hoz, mert a bokor koroóaalakítása idót vesz igénybe.
A török idókból való, kb. 300. éves fügebokrok a Gellért hegyen minden gondozás nélkül, nagy telek után is úgy maradtak meg, hogy a föld feletti részük ugyan elfagyott, de tóból megint kifakadtak (12. kép). Általános jelenség ugyanis,.hogy a földben a növényi részek nagyobb hideget kibírnak. Ennek magyarázata egyrészt az, hogy a talaj nem hűl le annyira, másrészt, hogy nemcsak a nagy hideg tesz kárt a növényben, hanem a reá következó gyors felmelegedés is. A földben a fagyott növényrészek lassan engednek fel. Ezért nagy hideg után tavasszal a takart fügéket is csak későbben bontjuk meg, amikor a föld fagya már jól felengedett. A megfagyott fás részek kérge alatt a fatest kissé megbarnul. Lassúfelengedés mellett ez a barnulás megszűnik, és a rügye és megindul. . A füge takarása könnyebb, ha a bokrok nem túlságosan nagyok, és az ágakat kezdettől fogva a földhöz hajlítva neveltük.
Kísérleteink szerint lazább, homokos vagy murvás földdel takarva a vesszók jól telelnek.
A következőképpen takarjunk: A földre lehajtott ágakat húzzuk össze nyalábokba, kévékbe, és kötözzük össze. Ha az ágak a földön körbe fekszenek, akkor 2-3 nyalábba kötözzük össze őket.
A nyalábok helyén 50-60 cm mély és kellő széles barázdát mélyítsünk, ebbe húzzuk le az ágakat és kampózzuk le. Utána a barázda földjével legalább arasznyi vastagságban takarjuk le az ágakat. Lehet szalmával is takarni és erre 20 cm földet teríteni. A szalmázás azonban költségesebb.
Különösen a bokor. tövét, a vastag ágakat fedjük gondosan, mert azok nehezen hajlíthatók, a földbe nem húzhatók le. A bokrokat lehetőleg mindig egy irányban döntsük, mert így a takarás is könnyebb. Takarás előtt egérmérget szórjunk a bokrok alá, mert az egér lerághatja a gallyak héját. Télen a hótakarót a bokrokon hagy jük meg, de a tél végén, március elején, amikor az olvadás megindul, a havat kapar¬juk le róla. Nem megfelelő a takarás, ha a bokrokat állva hagyjuk, vagy falnak "döntve az ágakat, kukoricaszárral, napraforgókévékkel stb. fedjük. Ez a takarás' túlságosan laza, a füge ágai a nagy hidegben megfagynak alatta. A takarással nem kell sietnünk, mivel az őszi fagyokat a. füge mind nképpen kibírja. Tehát várjuk meg, amíg az első dér a lombozatát letisztít ja. Az éretlen hajtás hegyei min¬denképpen elpusztulnak, ha pedig a fagyok előtt betakar¬nánk, ezek a hajtásvégek a takaró alatt is megpenészedné¬nek és elrohadnának. A fagyok beálltakor az éretlen hajtás¬végeket vágjuk le, és ezután takarj"uk be a bokrokat. Nagyon sok függ attól, hogy ősszel a hajtások mennyire érnek be. Nemcsak a teleltetés sikere, hanem a következő évi első termés sorsa is,ettől függ.
A fügebokrok kibontása
A füge rendszerint április elején fakad. Amikor a takaró fagya már felengedett, 10 Co napi középhőmérsékleten a bokrokat ki lehet bontani. Ha nem volt nagy tél, és a vesszők fás része a takaráS alatt nem barnult meg, jobb ha április elején bontjuk ki, mert a még meg nem indult vesszők az április elején gyakran bekövetkező fagyokat jól bírják. Amennyiben sokáig takarás alatt tartjuk a vesszőket, hajtásnak indulnak, és ezek a zsenge hajtások érzékenyebbek a tavaszi lehűlés seI szemben.
Ha nagy hideg volt, és a takarás alatt is megbarnult vesszők fateste, ne siessünk a nyit(ssal, hanem csak vékonyítsuk a takarást. Így a föld felmelegszik, a r.ügyek duzzadása a föld takaró alatt megindul. Természetesen soká ne várjunk, mert az apró virágzatok megduzzadnak és könnyebben megsérülnek .
A kibontott bokrok környékén a földet elegyenget jük, a szalmától megtisztogatjuk. Az ágakat szétigazítjuk, és a földtől mintegy.40-.50 cm-re felemeljük, feltámaszt juk. A tisztogató, ritkító metszést csak akkor végezzük el, ha a bokrok már rügyeznek. .
