"Itt mindenki házas es a gyerekei apjaval el együtt?"

 

Én igen, méghozzá boldogan, és idén már 20. éve. Szinte gyerekfejjel bútoroztünk össze, mindenki megjósolta, hogy el fogunk válni. Még nem jött össze, és ha így marad a kapcsolatunk, akkor még egy darabig nem is fog.

Sajnos nem ez a jellemző manapság. A családomban is, és a baráti társaságunkban is vannak fura kapcsolatok vagy válások, második házásságok, amik esetenként szintén rosszak. Nekem az a véleményem, hogy ha egy gyerek normálisan van nevelve bármilyen háttérrel - értem ez alatt, hogy ha kellemetlenségei vannak, akkor meg tudja beszélni a hozzá legközelebb álló felnőttel a családban - akkor nem lesz vele gond.

Hiába él egy gyerek a szüleivel, ha azok állandóan marják egymást, ott bizony gondok lesznek, és ez is saját tapasztalat. Az én szüleim állandóan veszekszenek, a mai napig is, bár ahogy apám öregszik, azért egyre elviselhetőbbé válik, néha már azt is rá lehet fogni, hogy jó fej. De azért gyerekkoromban ilyet nem mondtam volna. Képtelen a normális kommunikációra, ha valami kicsit is idegesíti, akkor már ordít, de úgy, hogy az ember az ijedtségtől vigyázzba vágja magát. Borzalom.

 

 

 

Visszatérve a fogamzásgátlóra.

Nem hiszem, hogy bármennyire is kevés benne a hormon, az jót tenne egy fejlődésben lévő szervezetnek. A lányom mióta "nagylány lett", látszik rajta, hogy hízásra hajlamos. Egyáltalán nem dagi, csak eddig csontsovány volt, és a megszokott zörgéshez képest gyakorlatilag daginak tűnik. Holott nem az. És a fogamzásgátló bizony hízlal (is). Én pl. 6 kilót fogytam, mikor abbahagytam a szedését.

 

Mondjuk tényleg korai még emiatt aggódnom, és ha úgy látom, akkor úgyis elviszem egy nőgyógyászhoz, az meg majd úgyis szépen mindent részletesen elmond nekünk.