Van egy történetem, ami nagyjából ebbe a topicba illik. Bár csak félig, mivel határozottan állítom, nem álom volt.

Ezt a megérzésem még nem sok embernek mondtam el. Az is biztos, hogy nem álom volt. Az esemény csak úgy, ott volt a gondolataimban. Nem is egyszer tört rám ez a gondolat, hanem többször is, talán 2-3 alkalommal pár nap alatt. A története annyi, hogy láttam a saját halálomat.
Egy nagy, sötétkék személyautó anyósülésén ülök, vizes az út, az autó áll. Nem látom hogy mi történt, előttünk is állnak autók. Elnézek balra, a vezető irányába, de nincs ott senki. Ekkor lassan kezdek felemelkedi az anyósülésről és minden nehézség nélkül áthaladok az autó karosszériáján. Nézek lefelé és látom a nyitott ajtón keresztül, hogy ott ülök bent, halottan. A vezető az autó mellett toporog, látszik nincs semmi komoly baja. Az autó eleje összetörve. A kocsi előtt hosszabb kocsisor, néhány mentő. Az autó mellé ér pár ember, engem néznek, kiszednek, majd az aszfaltra fektetnek és letakarnak.

Tudom elég megdöbbentőek ezek a sorok, főleg nekem. Akárhogy is próbáltam nézni hogy ki volt a vezető, kinek a kocsijában ültem, nem tudtam megfigyelni. Bár az igazsághoz tartozik, egyetlen egy ismerősöm van aki szóba jöhet, neki van negyméretű sötétkék autója. Arra még emlékszek, nem voltam megöregedve. Úgyhogy lehet hogy nincs hátra a földi pályafutásomból. Ez az esemény mikor úgy rámtört, egy kicsit letaglózott, sosem volt még részem ilyenben. Próbáltam palástolni a dolgot, azt hiszem nem is vette észre senki rajtam hogy padlótfogtam egy pillanatra.

Azóta az ismerősöm eladta az autót, így potenciálisan nem érzem magam veszélyben. Viszont egyik alkalommal, azt hiszem októberben volt 1 éve, mentem vele Nagyváradra. Nem sokkal előtte esett az eső, vizes volt az út. Azzal a bizonyos zabszemmel igencsak bajok lettek volna, egészen addig míg haza nem értünk. Az autó színe, mérete, a vizes út stimmelt.