A teherhez még valamit: azáltal, hogy a külső emberek (kivétel Buday) nem tartják folyamatos nyomás alatt a védőket, sokkal jobban tudnak figyelni a szélsőinkre, és nagyobb eséllyel szorítják őket az alapvonal felé. A szélsőink pedig (kivétel talán Gergő) elég rutintalanok még, és duplán szívnak (mert a rövidet nem merik meglőni). Nem elég, hogy a gólképtelen lövők helyett nekik kéne dobálni a gólokat, még általában rosszabb pozícióból is kell megoldani ezt. A jobb oldal még hagyján, de a balszárnyunk így nagyon halovány, Illyés tegnap nemcsak, hogy nem lőtt gólt, de írdd és mond egyszer sem próbált meg kifelé menni, hogy felrántsa a szélső védőt, utat niytva Gergőnek, vagy Törőnek. Császár dettó, ő egyszer megpróbálta, de visszafordította a lasztit. (Érdemes visszagondolni arra, hogy Perez, azon túlmenően, hogy ontotta a gólokat, milyen sokszor rántotta össze a kettes meg a szélső védőt.)

Szóval nem könnyű a helyzet, szerintem a jobb eredmény kulcsa a két lövő pozícióban játszó játékosunk teljesítménye, és még csak nem is elsősorban a lőtt gólok száma, bár nyilván az lenne a legjobb. Dinamika.

HAJRÁ MAGYAROK!