Az én fejemben nem áll össze egy olyan kép Istenről, hogy valakit azért termtett volna, hogy elkárhozzon. Ugyan akkor az is igaz, hogy Isten, aki nincs az idő korlátaiba szorítva, a teremtés "pillanatában" azt is látta/tudta, hogy lesznek, akik el fognak kárhozni, mégis véghezvitte a teremtést. Ebből az is következik, hogy mi láthatjuk úgy, hogy Isten egyeseket a kárhozatra teremtett, holott (szvsz és valószínűleg) azok számára is volt döntési lehetőség, de ők így döntöttek.

Sodoma esetében úgy tűnik, valami határt átléptek, és egyszerűen lejárt az idő, amikor még "megtérhettek" volna.  (Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedet)

Ebből gondolom az is kitűnik, hogy nem gondolom azt, hogy bármit csinálunk, Isten úgyis megbocsájt.

A tüzes tóval kapcsolatban viszont van egy kérdésem:

20. És megfogaték a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, a ki a csodákat tette ő előtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének

14.A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.
  15. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték. EndB()

Ezek szerint nincs örök kárhozat, hiszen a halál haláláról beszél... ??