Valamikor a Kádár-korszak kellős közepén megjelent egy írás az ÉS-ben. Egy vonatról volt szó benne, nem volt nehéz kitalálni, mit szimbolizált. Ment a vonat dööcögve, pöfékelve, néh a másik sínen elhúzott mellette egy-egy kivilágított expressz. Aztán a vonat egyszer csak megáll. Az utasok leszállnak, előremennek körülnézni. Látják ám, hogy Kádár, a masiniszta tanácstalanul áll a gőzös vezetőállásában. A mozdony előtt véget érnek a sínek, sőt, egy mély szakadék következik. Lenéznek, odalent Ceausescu áll, mellén keresztben román nemzeti színű szalag, kezében jogar, azzal hadonászik: gyertek, gyertek...

Na, ez jut eszembe erről a harmadik útról.