Banaueba úgy reggel 10 óra tájt érkeztünk meg. Banaue egy kis falu egy völgyben, amely körül van véve rizsteraszokkal és az épületek a domboldalra lettek építve. Határozatlanúl kóvájogtunk az autóval azzal a céllal, hogy szállást keressünk. Ekkor megszólított Ray (Reynaldo P. Agaz, tour guide, Paypayan Banaue Ifugao, 3601, tel:09197643745), egy helyi 25 éves srác, és felajánlotta, hogy elvisz minket és mutat nekünk jó szállást. A halfway lodgeban végülis 500 pesoért találtunk számunkra megfelelő szobát. Ugyan nem értettem, hogy a hölgy miért rögtön discounttal kezdte, hiszen csak 1 éjszakára szálltunk itt meg.

Mindenesetre egy rövid diszkurzus után eldöntöttük, hogy Batadot szeretnénk megnézni, amit Ray 900 pesoért + 600 peso benzinért vállalt. Felpakoltunk ásványvízzel, Ray hozta triciklis haverját és elindultunk Batadba. Batadhoz felvezető szerpentin alatt (elágazás) ki kellett szállni a trinyóból, mert az út annyira járhattatlan lett. Innen gyalog indúltunk el a 30 perces shortcuton, ami felvitt a hegynyeregre. Mondani sem kell, de már ezen a szakaszon is eléggé elfárdatunk, hiszen meredeken ment felfelé az amúgy is keskeny trail és mi is utoljára összel túráztunk, így a kondi sem a megfelelő volt. Mindnesetre feljutottunk és elindultunk a Batad felé vezető gyalogúton.

Batadba autóval nem lehet menni. És az állítólag legszebb rizsteraszokhoz, amelyek Pulában vannak 3 napot kell túrázni. Mindenesetre mi csak Batadban voltunk, ahol egész nap gyalogoltunk fel és le, fel és le. Itt nagyon olcsón meg lehet szállni. 35 peso egy éjszaka, így valószínű DKÁzsia legolcsóbb szállásai közé sorolható. Mindenesetre gyönyörű látvány várt minket. Ezek 2000 éve épült rizsteraszok, amelyek a mai napig rizst termelnek. Szabály: 1 db terasz = 1 éves rizsadag 1 ember számára. Itt van még eredeti Ifugao építmény is benszülöttekkel. Láttunk gyönyörű vízesést is, meg helyi iskolát, nappalikat belülről, és ettünk batadi rizst. Találkoztunk pár samsoniteos túristával, akik szerintem nem voltak tisztában azzal, hogy hova jönnek. Ezen a napon 8 órát gyalogoltunk, így a zuhanyzás verhetetlen élmény volt utána, annak ellenére, hogy itt pulcsit kellett utána venni.

 

Este találkoztunk Rayyel és sofőr haverjával és beültünk a Las Vegasba. Las Vegasból 3 is van Banaueban, mindegyiknek Leo a tulajdonosa. Ő még sosem járt Las Vegasban, ez élete nagy álma. Mindenesetre itt nagyon finom rizsbort ittunk, amely mint kiderült 2 hetes korában az igazi. Meg ettünk is valami finomat, pig adobo.

Raynek egyébként 9 gyereke van: 8 fiú és 1 lány. A 8 fiúból 7 tudott gitározni, 1 szakács lett. Volt szerencsénk mind a 7 fiú zenéjézt meghallgatni. Meglepően jól játszotak. Ekkor is megdöbbentett és jól esett az, hogy mennyire közvetlenek és barátságosak itt az emberek. Ray gyűjtötte a pénzérméket. Én kiegészítettem a régi Forint pénzérme gyűjteményét az új érmékkel, egy huszast még küldenem kell neki.

Itt mulattunk éjfélig. Felejthetetlen volt. Kaptunk ajándékba egy faragott rizsistent is.

 

1. Batad

2. Batad

3. pókocska

4. Ray

5. Ifugao emberek