A magyar férfi kézilabda bajnokság nem világszínvonalú. Van két kiemelkedő együttes, a Szeged meg a Veszprém. Ezekkel is játszik a PLER meg a Tatabánya is évente 4 mérkőzést és ilyenkor azért nemzetközi, sőt világsztárokkal is szembekerülnek. Ilyenkor ugyan nincs esélyük, de közvetlen közelből tapasztalhatják milyen ellenük a játék. Kevés ez a mérkőzés? Kevés. Ezért indokolt a két csapat azonos szintre való visszafejlesztése? Nem. Ezért nem ők a hibásak, az a baj, hogy a többi csapat nem képes felnőni hozzájuk különböző, általában anyagi okok miatt.

A selejtezőkön, az EB-t megelőző tornán, majd az azt követő felkészülési mérkőzéseken sem nyeretlen kétévesekkel kerültek szembe a válogatott játékosai, úgyhogy azért nem teljesen tapasztalatlanok ők sem.

Ezen a mérkőzésen a világsztárnak tartott Nagy Laci éppen úgy lőtt kapura, mint a többi, nem mutatkozott meg, hogy ő sokkal erősebb bajnokságban edződött. Az Iváncsikok, Törő éppen úgy gólhelyzetbe került s csak rajtuk múlt, hogy nem használták ki. Nem voltak ma kellően felpörögve.