Miután leszálltunk Manilában, rögtön átugrottunk Makatiba, ahol a kedvezményes autókölcsönzőnél foglaltam a jövendő pár nap transzporteszközét. Mint utólag kiderült nem éppen a legjobb választás volt a Corolla XE, mert a hegyi utakon nagyon megszenvedtünk vele.

A forgalomtól kicsit megilyedtem először és erősen gondolkodtam azon, hogy elfogadjam az autókölcsönzős sofőr-ajánlatát. Szerencsére nem tettem, valahogyan jobban is szerettem ott vezetni mint itthon, a káosz ellenére kiszámíthatóbb szerintem.

Nagyon sokáig tartott mire térkép nélkül kitaláltunk a 10 milliós városból, ráadásul Quezon Cityben el is tévedtünk. Mindenesetre végülis a keleti highway heklyett a NLE-n mentünk. Jó érzés volt 3 óra vezetés után végre normális sztrádán vezetni.

Aznap este csak San Fernandoig jutottunk, hiszen már több mint 30 ébren voltunk és fárdtak lettünk.

San Fernandoba sikerült egy többnyire csak órákra kivett szobában aludnunk, ahol az alábbi eszköz volt a zuhanyzó falán.

 

 

Másnap indultunk Baguio és Bontoc felé. A 300 km-es szakaszt valami 13 óra alatt tettük meg (6 órával számoltam), de a nem várt szerpentines, kacskaringós, rossz minőségű hegyi út illteve az utolsó 60 km aszfaltmentes "ösvény", ahol legjobb esetben is csak nagykerekű teherautók és buszok járnak, ráadásul mindezt sötétben, úgy hogy alig találkoztunk az utolsó szakaszon gépjárművel, felébresztette bennünk a reménytelenség és kiszolgáltatottság érzetét. De végülis megérkeztünk Bontocba. Maj másnap tovább Banauéba (45 km = 2,5 óra).

 

1. San Fernando - Baguio

2. Baguio

3. Baguio - Bontoc

4. Bontoc - Banaue

5. Bontoc - Banaue