Csak tudni kell megkülönböztetni a szart az aranytól.

Ha jól értem a példádat, akkor hihetünk az emberek általános ítélőképességében, miszerint az arany értékes, a szar pedig nem. Lefordítva ezt a művészet világára, amit sokan szívesen hallgatnak és vesznek az értékes, és valóban művészinek nevezhető, amire pedig csak egy igen szűk, elvakult, érdekesnek és elitnek tűnni akaró réteg kíváncsi ideig-óráig (mert előbb-utóbb jó eséllyel az ő eszük is megjön), az pedig valóban a zenetörténelem szemétdombjára való.