Miert? A valami elvont es hudenagyonmagasroptu eszmefutatast irj, hanem konkretan, felsorolva. Ne olj: ezt azert nem lehet vagy nehez betartani, mert... stb.

 

Nem lehet betartani. Te kifelejted az egészből a Sátánt, aki ugyanolyan valós személy, mint Isten. Az ő érdeke az, hogy az embert magával rántsa abba a pusztulásba, ami már kezdettől fogva ki lett számára hirdetve. Ezért megkísérti az embert, akár személyesen, akár valamely képviselőjén keresztül. A kísértés kívánság formájában jelenik meg az ember szívében:

"Mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz" (Jak. 1.14-15).

 

Itt látni, hogy a bűn kiteljesedésének fokozatai vannak:
1) felmerül a gondolata (kísértés)
2) megtörténik az elhatározás (megfogan)
3) megvalósul a bűn (teljességre jut)

 

Az 1. szint még nem bűn, mert az nem az embertől származik, hanem a Sátántól. Azt el lehet hessegetni, meg lehet imádkozni, vagy továbblépni a 2. szintre. Soha, senkit nem ért annyi kísértés, mint Jézust magát. Viszont ő az egyetlen, aki soha nem is lépett tovább a következő szintre, hanem mindig győzedelmeskedett. Ezért nem tudta őt a Halál sem fogságban tartani.

 

Amikor Jézus a Mát. 5.28-ban azt mondja: "Ha valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében", erről a 2. szintről beszél. Tehát nem kell valóságosan paráználkodni ahhoz, hogy valaki vétkezzen. Viszont az illető helyet ad a szívében a gondolatnak. Ezután a Sátán már sikerrel tudja bevádolni Isten előtt, Isten pedig - mivel igazságos - kénytelen helyt adni a Sátán követelésének.
A bűn 3. fokozatát, tehát a teljességre jutását már a világi társadalom is szankcionálja, a Btk-ban foglaltak szerint.

 

Keresztény pályafutásom során a tízparancsolat mindegyik pontjával eljutottam legalább a 2. szintig (és néha még tovább is), és ez alól senki más sem kivétel. A kereszténység azért szép, mert Jézus magára vette mindenkinek a büntetését, ami a bűnei miatt járna neki. Így ha megbánom a bűnömet, bűnbocsánatot nyerek. Az ószövetségben is meg lehetett bánni a bűnöket, de utána simán megkövezték az illetőt. És ezzel még nem volt vége: évente egyszer a főpap áldozatot mutatott be a népért, és csak akkor ment el véglegesen a megkövezett egyén egyszeri bűne miatti átok az egész népről. Ennek a gyakorlatnak vetett véget az újszövetség azzal, hogy Jézus mindenkinek az összes bűne helyett is magára vette a büntetést.

 

De vigyázat: Ha valaki eleve elhatározza, hogy "ha ez ilyen egyszerű, akkor vétkezek, megbánom, aztán megint vétkezek, azt is megbánom, és azután is és azután is", rosszul gondolkozik! Ugyanis folyamatosan - mégpedig a 3., teljességre jutott fokozatában - vétkezik a harmadik parancsolat megszegésében, nevezetesen abban, hogy "az én nevemet hiába föl ne vedd", és így továbbra is sikerrel vádolható marad: "Látod, Isten, ez itt most úgy tesz, mintha megbánná a történteket, de már most a következő akcióra gondol". Isten válasza pedig - mivel igazságos - ez: "Igazad van, Sátán".

 

Azt pedig már máshonnan tudod, hogy a tisztátalan lelkiismeret alkalmatlanná tesz az istentiszteletre. Isten előtt csak tiszta lelkiismerettel lehet megállni, akár emelt fővel is; furdalt lelkiismerettel még térden állva, lehajtott fővel sem. De a tiszta lelkiismeretet nem mi szerezzük meg magunknak azáltal, hogy nem vétkezünk, hanem Jézus adja annak, aki kéri. De csak annak, aki kéri.

 

Ha nem is nagyon elvont és nem is hűdenagyonmagasröptű, amit írok, azért elég terjedelmesre sikeredett. És most még talán megsérteni sem sikerült senkit. De lényeg a lényeg:
Ne ölj: Ezt azért nem lehet vagy nehéz betartani, mert mindenkinek megfordult már a fejében gyilkos gondolat. Tiszta lelkiismeret nincs, legfeljebb rövid memória. Amíg valaki földi testben él, nincs ember, aki ne vétkezne!