itt nem a muzulman nokrol volt szo, hanem a bibliarol.

 

Igaz, most meg kell hajolnom ezelőtt. Tényleg. De felhívom figyelmedet Bejumának egy lényeges hibájára: minden mással foglalkozik, csak saját magával nem. A szálkát ő is megkeresi, ahol csak lehetősége akad.  Amikor Jézus ilyennel találkozott, rögtön rámutatott, hogy első a tulajdon üdvösség, utána lehet más felől kérdezősködni:

 

"Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette. És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek" (Luk. 13.1-3) A 4-5. versek egy másik, hasonló esetről szól.

 

Bár a párbeszéd nincs a maga teljességében kifejtve, számomra mégis nyilvánvaló, hogy azt a kérdést szegez(het)ték Jézusnak, hogy "Most akkor mi lesz azokkal, akik így jártak a két helyszínen?". Jézus nem kezdett teológiai tanításba, hogy mi történik a lélekkel a halál után; sem arról, hogy mi lehetett a bűnük, hogy így jártak; és mivel éppen istentisztelet közben vagy arra készülődve haltak meg, akkor hová kerültek: a paradicsomba vagy a pokolba. Pedig biztosan meg tudta volna mondani. Csakhogy erre az lett volna a reakció, hogy "Nahát, de okos egy ember ez a rabbi! Na, menjünk, mert kihűl a vacsora!". Jézus inkább megmondta az igazságot: Térjetek meg, különben ti is így fogtok járni! Jézus inkább vállalta a vészmadárságot.

 
Érdemes azt is megfigyelni, hogy ezután valami egészen másba kezdett bele. Nem írja a Biblia, hogy szünetet tartott volna, de szerintem nem lehet ilyen hirtelen témát váltani. Nyilván volt ott valami szünet. Kellhetett is, hiszen mindig akad ilyenkor egy-két mókus, akinek a "térj meg, különben elveszel"-től elborul az agya, és hirtelen mehetnékje támad. És miután megtörtént a látványos kivonulás, csak azután folytatta Jézus a következő példázattal.

 

Ha valaki elkezdi firtatni, hogy "mi lesz az őserdő közepén azokkal, akik még soha nem hallották az evangéliumot? El fognak veszni? De hát ez igazságtalanság!", Isten válasza nem az, hogy megmagyarázza, mi lesz a sorsuk. Sokkal inkább az, hogy:
1) Térj meg, különben velük együtt fogsz te is elveszni.
2) Ha tényleg érdekel azoknak a sorsa, akkor térj meg, és ha még mindig szíveden viseled a sorsukat, vidd el nekik a jó hírt, hogy ők is megtérhessenek, és el ne vesszenek. Ezzel segíthetsz rajtuk, siránkozással nem.

 

Jézus a keresztúton is megmondta a sajnálkozó tömegnek: Ne engem sirassatok, hanem magatokat! (Luk. 23.28-31) Ma, ha Bejumával találkozna, valami hasonlót mondana: "Ne a keresztény asszonyok sorsát sirasd, hanem a magadét! Mert ha az én népem között ilyen fertelmes elnyomásban és keserű sors alá rekesztve élnek a nők, mi lesz azokkal, akiknek még reménységük sincs?"