Kedves Bejuma!

 

A Fasori alatt én term. a régi fasorit értettem. Egyébként az sajnos igen valószínű, hogy a legjobb szellemi elit iskolákban sem lennének többségben a hátrányos helyzetű gyerekek, a korábban itt szépen elősorolt okok miatt.

 

A kötelező minimum lista, a kiragadott vizkultúra tevékenységet kb. az 1900-as évek elejének megfelelő szinten biztosítja. Ezen a szinten a tanárok egyébként képesek is lennének tanítani, ha tanulták volna ama kor pedagógiaáját, didaktikáját, csak közben ezen ugye túlléptünk. Mármint eszmeileg. A gyakorlatban sajnos a főiskolákon sem működnek olyan szaktermek, mint amiket a tantervek alapul tételeznek, a kikerülő tanárok szakmai tudása minimumszintű. Kérdezz meg egy bármely szakos tanárt ( szakvezetőjét? ) arról, kik a legjobb gyakorló szakemberek a területén. A válasz zavart csend.

Bizony, bizony. A finanszírozással alapvető problémák vannak. Talán legjobb, ha ebben maradunk. Nézd, én az országos, városi közoktatási szakértősködéstől, a közoktatási szakértősködésen át az igazgatói munkáig sok mindent megtapasztaltam. Mint mondtam, tantervet, mi több szakkönyveket is írtam. Na, ezekkel azért olyan túl sokat nem mondtam - mindenki tudna példát mondani mindezen attribútumokat büszkén viselő, a gyakorló kollégákból max. unott ásítást, többnyire azonban egész más reakciókat kiváltó tanult kollégákról. E helyütt azért mégis veszem a bátorságot, és ex chatedra kijelentem:  az iskolák döntő többségének nem állnak rendelkezésére olyan anyagi, szellemi eszközök, amelyek képessé tennék őket feladataik ellátására, amely feladatellátás alatt én azt értem, hogy a diák legsúlyosabb büntetésnek azt érezné, ha néhány napra eltiltanák az iskola látogatása alól.

 

És mivel nincsenek eszközeik, és nem is lesznek, és a közrend valahogy nem akar visszatérni a korábbi szelíd diktatórikus állapotokba, én csak tartok a francia példa ragadósságától.