superb, "kreatív munkatársnak" nevezik. Van egy ismerősöm a bbdo-nál, aki ezt csinálta. Nagyon nehéz műfaj megadott témában határidőre szellemeskedni, állítólag előbb-utóbb mind az alkoholhoz meg akülönböző tudattágító szerekhez nyúl.

Hogy az operatőrnek mennyi a szabadsága, azt inkáb asszem inkább beaulieu tudná megmondani. Én feltételezem, hogy szabadsága csak a kívánt célt elérni hivatott filmes formanyelvi eszközök megválasztására koncentrálódik, de hát tudja a manó. szerintem minden szakma csak addig érdekes, amig tanulod, amikor már rutinból megy, akkor legjobb esetben is csak szórakoztató lehet. Kivéve talán kutatókat, akik folyamatosan tanulnak és kísérleteznek.

beaulieu, nekem semmi bajom nincs veled, nem is volt. A véleményünk nem mindig egyezik meg, az igaz, de ezt a nézetkülönbséget nem érzem többnek, mintha egy sarus tinédzser meg egy öltönyös üzletember arról vitatkozna, mi az ideális poggyász. Abszolút igazság nincs: előbbinek nyilván egy hátizsák alkalmas, utóbbit viszont furcsán méregetnék, ha nem samsonite bőröndbe csomagolna. Szerintem mi is a két végponton állunk. Meg aztán én nem is vagyok annyira a hájtekkre ráállva, én inkább az egyszerűség és maradandság élményét keresem ebben a technológiában. De az is lehet, hogy csak belehelyezkedek egy gyermekkoromban elsajátított viselkedésmintába, hiszen vagy 15 évig rendszeresen szembenéztem apám gépével. Lehet, hogy ha az öreg nem keskenyfilmet csinál, hanem olajjal fest meg rendszeresen, akkor most én is ecsetet forgatnék film helyett...