Kedves T. K.

Nem győztél meg.

Változatlanul azt mondom, hogy az egyenlő kimeneti teljesítmény helyett az egyenlő, na jó: hasonló részvételi intenzitásra kell törekedni. Én tanítok óvodától egyetemig, bőséges tapasztalataim vannak arról, hogy az egyik gyerek már fejét fájlalva fekszik a szőnyegpadlón, mert túlszaladt, túlcsordult, muszáj vele kicsit játszani, a másik meg könnyedén repül a feladatokon.

A magabiztos kommunikációt én köznapi helyzetekre értettem. Ehhez egyébként még annyi sem kell.

Lengyelországban villamosra várva nem kezdtem el németül, angolul tudo személy után érdeklődni, az orosszal meg abban az időben pláne nem hozakodtam elő. "Sedem tramvaj nyema?"

Aztán csak a fejeket figyeltem, rázzák, vagy bólogatnak. Bólogattak, meg a vállam veregették.

Nyelvtanítás ügyben én "mindennapihelyzettevékenységközbenikommunikáció" párti vagyok, persze nem a leendő nyelvészek iskoláiban.