Ismerek egy iskolát, a csepeli Burratinót, amely kifejezetten a halmozottan hátrányos helyzetű (=HHH) gyerekekre "szakosodott", és az egyik ötletgazdájának  a gyerekei is végig ott tanultak. Ha mást tett volna, akkor elárulta volna, hogy nem bízik a saját iskolájának a koncepciójában.

Az én lányaim is tudtak olvasni iskolás koruk előtt, nem olyan nagy cucc, ez még nem a zsenialitás jele, ennek ellenére direkt a körzeti iskolába irattam őket, ma mégis egyetemisták. Ugyanis a családi háttér adta helyzeti előnyüket nem amortizálja az iskola.

Éppen erről szól Bonifert Mária cikke, hogy Magyarországon az iskola példátlan módon felerősíti a különbségeket, a nivellálás helyett.