Ennél azért bonyolultabb a probléma.

Például nálunk,  az iskolai bestiáriumban emlegetnek egy aranyos tanító bácsit, aki egész nap mesélt a gyerkőcöknek, és azok persze imádták őt, viszont a tudásuk elég csekély mértékben növekedett.

Vannak olyan iskolák - általában különféle alapítványi mezbe bújva - , amelyekben igazán jól érzik magukat a gyerekek, csak épp tudatlanul kerülnek ki, a legutolsó középiskolából is kibuknak.

 

Szerintem az  iskolának piacképest tudást kellene adni, hogy a leszakadó rétegek is fel tudjanak zárkózni, érdekeiket társadalmilag elfogadható módon tudják artikulálni.

Ellenkező esetben elfogadhatatlan módon fog megnyilvánulni a leszakadás miatti elkeseredés, és a tudatlanság lesz a gyúanyag, amely szítja a lázongást.

 

A  problémamegoldás felelőssége nem elsősorban az iskoláé.

 

A szabad iskolaválasztás például eléggé stresszes helyzetbe hozza az iskolákat, kénytelenek fűt-fát ígérni, hogy a szülők oda irassák a gyereküket.

Azokon a településeken, ahol több iskola is van, "lábbal" szavaznak a szülők olyan iskolák ellen, ahol sok a cigány tanuló. Így alakul ki a spontán szegregáció. Ebben hol az iskola felelőssége? Az efféle szegregált iskolákban tanítóknak százszorta nehezebb a dolga, mint a szerencsésebb helyzetben lévő kollégáiké, akik "hozott" anyagból dolgoznak. Fizetésük meg ugyanannyi, és még a belső rejtett hierarchia miatt talán még valamiképp megvetettek is, mert tanítványaik nem nyernek tanulmányi versenyeken.

 

Ezt most többeknek válaszoltam, csak az eleje szólt a te felvetésedre.