Ez az a dolog, amikor az ember belemagyaráz egy dologba olyan elméletet, ami neki szímpatikus....

 

A két tárgynak semmi köze a kettős kereszthez, ennyi erővel a fél világot lehet rokonítani...

A rekeszzománcos csat egy művészeti körbe tartozik bele, itt a kitöltés a csat alakjához igazodott, számtalan párhuzama van, egész kelet-közép Európában nagy divathullám volt, nem lehet kizárólag a hunokhoz kötni.

 

Véleményem szerint minden egyes egyszerő felépítésű jelnek számtalan erőltetett párhuzamot találhat az ember akárhol, éppen a jel egyszerű volta miatt!

 

Számomra akkor lesz hiteles akár melyik szkíta, hun, szarmata, stb írás, amikor egy összefüggő szöveget tud valaki felmutatni. Addig több a bizonytalan tényező, mint a biztos. Az, hogy valószínű volt nekik, nem bizonyíték - még ha igaz is -, kellő és megfelelő anyag hiányában több a kétség. mint a bizonyíték!

 

Bizonyítani pedig csak hiteles körülmények között előkerült leletekkel lehet, mert hát ki tudja mikor, milyen módon került rá az az íráskép...

 

(Zárójelben jegyzem meg, hogy ez a legnagyobb probléma a román kollegák által kiásott tatárlaki (Tartaria) agyagtáblákal: a szakmán belül elég csúnya mendemondák keringenek a lelet hitelességéről, előkerülési körülményeiről. Summa summarum: elképzelhető, hogy a karrier érdekében hamisította a helyi régész...)

 

(folyt. köv.)

HA VAN RÁ IGÉNY!