A legkorábbi, ismert vasorrú bába.

Hasanoglan (Közép-Anatólia) szórványlelete. A kis-ázsiai korai bronzkorból (kr. e. 2200-2100). Egy-két évszázaddal korábbi a legelső hettita régészeti leletnél, vagy a Kr. e. 1700 táján induló, hettitákkal kapcsolatos írásos forrásoknál. Azaz lehet hatti is, mert ők a Kr. e. III. évezredben tűnnek le Anatólia népeinek színpadáról s mennek fel északra szkítának.

Makkay János (A vasorrú bába, Ősi hettita-ősszláv és ószláv-magyar kapcsolatok, Bp., 2003.) hívja fel a figyelmet erre a 25 cm-es ezüst szoborra, amelynek a fejére és a nyakára arany maszk van húzva és aranyból van a mellén lévő keresztöve, valamint a lábperece is. Makkay János kitűnő szemmel vette észre, hogy ez lehet a Solymossy által az obi-ugoroknál azonosított vasorrú bábák (fémarcú bálványok) előzménye. Ő azonban azt gondolja, hogy az indoeurópai hettitáktól valahogyan a szlávokhoz, majd tőlük az obi-ugorokhoz és a magyarokhoz került ez a szokás.

Azonban, mint látjuk, nincs szükség ekkora kerülőre. Ha a magyarság és kultúrája Anatóliai gyökerekkel is rendelkezik (például a szkíták révén), akkor közvetlenül is örökölhette ezt a szokást és ősvallási alakot a saját őseitől.