Nemes egyszerűséggel csak tölcsér effektusnak lehetne nevezni, azt ami a hit világában zajlik.
Az emberek születése, fejlődése és élete azonos módon megy végbe a világ minden pontján, ez egy egységes kép. Amiben eltérést tapasztalhatunk az az Istenhit vagy éppen azok megtagadása, mert mindegyiket megélik valóságosan és mindegyiket tagadják.

Akkor hogyan lehet eldönteni, hogy mi az igazság ebben a hitkarneválban? Sőt maguk a keresztények támadnak egymásnak és vádolják egymást azzal, hogy te nem a Krisztusé vagy.

Képzeld el ezt úgy, hogy a világ minden részéből érkeznek magyarországra emberek és hozzák magukkal az ott megszokott pénznemet és népszokásokat. Magyarország akármennyire is toleráns, de csak az elfogadott pénznemmel lehet fizetni. Ugyanígy van ez Istennél is, mindegy melyik hit az igaz, de ha átlépjük azt a határt, akkor az ottani törvények lesznek ránk érvényesek. Azaz a helyes hit az, ami életképes Isten világában.

Ha Isten nem létezik, akkor nem kell foglalkozni a hit/valláskavalkáddal, aminek az ateizmus is része.

Ha Isten létezik, akkor a léte garancia arra, hogy Ő maga tesz az igazság hirdetéséről és védelméről. Annak felderítése, hogy melyik hit igaz, nem az ember kezében van.

Mivel a többi tant nem ismerem behatóan, ezért a sajátomból tudok egy példát mutatni.

Tételezzük fel elméleti alapon, hogy az az Isten létezik, amelyikben én hiszek és számomra kijelentette magát.

Idézet
24. Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett;
25. De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.
26. Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.
27. A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?
28. Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?
29. Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.
30. Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.


Most ahhoz, hogy tisztább képet kapjunk, jönnie kellene egy másik tan képviselőjének, aki felett természetesen ugyanaz az Isten áll, mint fölöttem és egyeztetni, hogy az Ő tanai közt mi szerepel arra az esetre, ha az Ő tanaitól eltérő tanítással találja magát szemben.

Láthatod, hogy az én általam hirdetett tanban megvan a tolerancia, addig, amíg a végső igazság elé nem kerül az összes.
Tehát nekem nem feladatom elítélni más vallásokat, más hiteket vagy azok tagadóit.
Ezért próbálom boncolgatni a tolerancia tényét, mert bármi lehet toleráns addig, amíg nem írja felül Isten léte.

De mondjuk azt is vehetjük alapul, hogy Isten létezik, de nem érdekli, hogy ki hisz benne vagy ki nem hisz benne és hogyha meghalunk mindenki megy a dolgára, amerre jónak látja. Ebből hiányzik az a célszerűség, ami garancia a létünkre. De hozzáteszem ez most az a fonál, ahol elismerjük Isten létét.

Ha nem ismerjük el, akkor nincs szükség igazságkeresésre, mert nem létezik.

Mondok egy másik egyszerű példát erre is. Én egy véletlen folytán írtam ezt a hozzászólást. Te egy véletlen folytán olvastad és a véletlennek köszönhetően úgy érezted valamit reagálnod kell rá.
De az így fest:

opekfléihefkéugrkhjiwefbjkefqbj573573876

Ha a véletlen nem terel más irányba, akkor még észreveszem a reakciódat rá. De nem biztos hogy tudok válaszolni, lehet csak inger marad bennem. De ha tudok válaszolni, akkor nincs rá garancia, hogy arra válaszoltam, amit te írtál. Bennem is inger van és benned is inger, mindketten egymásra próbálunk hatni valamilyen céllal. De a céltudatosság is egy véletlen eredménye.

Nincs rá garancia és nem is szükséges, hogy értjük egymást. Csak ingerek léteznek és kölcsönhatások.

Na de akkor hogy jön a képbe a harag például, vagy a szeretet?