tudom, emlékszem, amikor olvastam a sztoridat bőgtem, és valszeg az agyam hátsó felében miattatok is az maradt meg, hoyg oda NEM. úgyhogy hálás vagyok mindenkinek aki itt leírta a sztorit. félreértés ne essék, ha olyan stádiumban lenne a betegség, hogy kórház, akkor vinném, akárhogyan is, megoldanám, ez nem kérdés. de jelen állapotban csak ártott volna egy durva kórházi élmény. (mára nem volt semmi, kopp.kopp)