A Kelet-Európának folyósított petrodollár-hitelek a többihez hasonlóan a mindenkori londoni bankközi kamatlábhoz, a LIBOR-hoz voltak kötve. Ez a kamatláb elsősorban a nagy bankokat irányító pénzemberek – személyes érdekeiknek megfelelő – döntéseihez igazodott és erősen ingadozott. Ez azonban nem volt elviselhetetlen mértékű az adósok számára.

Magyarország is úgy hihette, a 7 százalék körüli kamatra felvett kölcsönöket könynyen visszafizetheti majd. Összesen mintegy 4 milliárd dollárt kért és kapott – bőkezűen. Sejtelmünk sem volt róla, hogy mint más országok, mi is belesétáltunk az adósságcsapdába. Akkor még senki sem sejthette, ahogy 1973-ban kiagyalták az olajárrobantást, 1979-ben ugyanúgy kifundálták a folytatást, a kamatárrobbantást is.

1979 júniusában a Londoni Cityben tömörülő financoligarchia stratégiai tervével először Margaret Thatcher brit miniszterelnök robbantott. Állítólag az infláció megszüntetése végett hozzájárult, hogy az angol fontban nyújtott hitelekért fizetendő kamatokat háromszorosára, 20 százalék fölé emeljék. Ezt a másik pénzügyi nagyhatalom, az USA sem nézhette tétlenül, négy hónappal később, októberben a pénzemberek tulajdonában lévő FED-kartell elnöke, Paul Volcker is hasonlóan nagyarányú kamatlábemelést hajtott végre. A kamatlábrobbantás eredményeként a dollárhitelek után fizetett kamatok mértéke 7-ről 21 százalékra emelkedett. Az adósok, köztük a kelet-európai államok számára ez az egyoldalúan, önkényesen végrehajtott kamatlábemelés azt jelentette, hogy adósságszolgálati terheik egyik napról a másikra a háromszorosára emelkedtek. Hogy egy egyszerű olvasó is megértse: képzelje el, hogy az egyik nap vásárol egy hűtőszekrényt 50 ezer forint áruvásárlási hitellel, s a következő nap közli a bankja, hogy 50-et kapott ugyan, de azt 150 ezernek kell tekinteni és havi tízezer helyett 30 ezret kell törlesztenie. Felháborító, ugye? Magyarország adóssága, a “jelentéktelen” 4 milliárd dollár is beszorzásra került hárommal és mindjárt 12 milliárd fölé ugrott. Újabb egyoldalú diktátum. Saltsöbaden után 400 százalékos drágítás, az 1979-es második fordulóban pedig további 300 százalék. Ez 1980 elején pánikot váltott ki Kelet-Európában, mivel a megnövekedett adósságszolgálathoz szükséges devizabevételek egyik országban sem álltak rendelkezésre. A kamatárrobbantás következménye lett a Szolidaritás mozgalom kibontakozása és ellenállása, valamint a rendkívüli állapot bevezetése volt Lengyelországban 1981 decemberében.