Vigado 2003 feb 6 /18.
Úgy gondolom, hogy az elmúlt tíz hónapban eldőlt. Akár ki is hirdethetjük az eredményt. Kimondhatjuk, megoszthatjuk egymással azt a gondolatot, hogy a kormányzati eszközök és az ebből fakadó lehetőségek hiánya ellenére együtt maradtunk. Hogyan is mondta sokunk kedvenc gyermekhőse, Maugli a Dzsungel könyvében? Egy vérből vagyunk, te meg én, kedves barátaim, polgárok százezrei jöttek rá, hogy az elzárkózó ember olyan, mint a magában álló nádszál, amit az első szél könnyedén eltörhet. De ha tíz-húsz-harminc-ezer-tízezer, sőt százezer nádszál fonódik össze, azt bizony semmilyen erő sem képes összeroppantani, sőt egy ekkora nádas a szelet is megfékezi. S nekünk, tisztelt hölgyeim és uraim, volt erőnk együtt maradni, és mert volt erőnk együtt maradni, lett erőnk megőrizni értékeinket. Ha ez most itt egy képzeletbeli eredményhirdetés, akkor az aranyérmet a nőknek kell felajánlanunk. Nem tudom, önök hány polgári rendezvényen fordultak meg az elmlúlt tíz hónap során, de ha több helyen is jártak, akkor láthatták azt, amit én is láttam, hogy ők voltak a legállhatatosabbak, a legáldozatkészebbek, ők voltak a megingathatatlanok, amikor számunkra értékes fontos értékekről, emberi méltóságról, szabadságról és összefogásról volt szó.
Ők voltak azok, akik nem kerestek magyarázatot, kibúvót, hanem egyszerűen csak fogták, és ők átvitték a reményt a túlsó partra. Tisztelt hölgyeim és uraim, tegyük föl azt a kérdést is, mit tehet a mostani helyzetben az ellenzék, és mit tehetnek a nemzeti érzelmű polgárok? Az ellenzéknek megvannak a parlamentben jól ismert, egyébként hagyományosan korlátozott eszközei. Elmondhatja a véleményét, ha úgy látja, hogy a kormány rossz irányba indul, megfogalmazhat alternatív javaslatokat, és a nemzetközi világban segítheti a hazáját. Bár az eszközök korlátozottak, azért az emberek támogatásával még így is elkönyvelhetett a parlamenti ellenzék néhány eredményt. Gondoljanak arra, sikerült elérni, hogy az alkotmánymódosítás az európai uniós csatlakozás miatti alkotmánymódosítás ne áldozza föl, ne vegye el alkotmányos, nemzeti függetlenségünket. Sikerült megakadályoznunk, hogy a hitoktatókat hátrányos megkülönböztetésben részesítsék. És bár nem vagyunk elégedettek a kábítószertörvény mostani formájával, de a mostani állapotában kisebb lesz a kártétele, mint amilyen lett volna az ellenzék határozott föllépése nélkül. És mit tehetnek önök, tisztelt hölgyeim és uraim? Először is számoljunk le azzal a gondolattal, hiszen tévedés, hogy a közélet elsődleges, vagy esetleg kizárólagos terepe a magyar parlament lenne. A magyar közélet valójában minden egyes településen történik. A mi feladatunk, az önök feladata, hogy azok az értékek, amelyeket mi képviselünk, emberi méltóság, a család, a munka, a tanulás, a rend, a nemzeti összetartozás, ezek jelen legyenek a magyar közéletben. S ezek az értékek csak akkor vannak jelen, ha mi is jelen vagyunk, ha mi is mindenhol jelen vagyunk. Ezért a nemzeti erőknek ennél kisebb célt nem érdemes kitűzni magunk elé. Minden településen ott kell lenniük. Lássuk be, hogy a polgári körök megjelenése, megszerveződése óta sokkal több helyütt fogalmazódnak meg a szívünknek kedves értékek, sokkal több ember beszél róluk, sokkal többen állnak ki egy-egy vitában mellettük, és ezért az ország szellemi, lelki arculata is jelentősen megváltozott.