Vigado 2003 feb 6/17.

Végezetül engedjék meg, hogy hazánk után a saját teendőnkről is ejtsek néhány szót, ha még kitart mellettem a figyelmük. Kérem, emlékezzenek, mi mindig őszintén beszéltünk egymással. Amikor először találkoztunk a választások utána budai Várban a Dísztéren, akkor nem titkoltuk egymás elől, hogy a helyzet nehéz, rendkívül nehéz, és az előttünk álló hónapok sorsdöntőek lesznek. Akkor ott Márait idéztük a következőképpen, hadd tegyem meg ismét. Így beszél ő: Mindaz, amit a világ akarhat tőled, alku, félmegoldás. Csak az számít, amire te szerződtél önmagaddal, és ebben a szerződésben nincsen alku. Azt mondtuk akkor, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy egy kormány működéséből, és itt az elmúlt négy esztendőre gondoltunk, egy kormány működéséből csak annyi a fontos, amennyi részévé válik az életünknek. És akkor azt mondtuk, most majd eldől, igen, most majd eldől, hogy természetesen és őszintén a lelkünkből fakadt-e az elmúlt négy esztendő, vagy egyszerűen csak utazgattunk egy kicsit saját átmeneti lehetőségeink birodalmában.