OV Vigado 2003 feb 6 /6

Ez lehet az egyik oka ennek a dühnek. Milyen más okokat találhatunk? Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, talán mindezeken túl a másik ok az lehet, hogy a 2002-es választások olyan kiegyenlített végeredménnyel zárultak, amely egy eddig mindannyiunk számára ismeretlen és új helyzetet teremtett. Nem arról van-e szó, hogy Magyarország történetében először kell kiegyenlített erőviszonyok mellett kormányoznia a baloldalnak. A rendszerváltást megelőzően, mondjuk a világháború utáni koalíciós időkben, vagy 1956 után a baloldal a szocialisták ellenfeleit egyszerűen kivégezték, börtönbe zárták, emigrációba kényszerítették. 1994-ben megtörtént először, hogy demokratikus körülmények között szabad választások eredményeképpen kormányozhattak. Tudjuk, akkor egy gyenge, szétdőlt, vezérét, miniszterelnökét vesztett, egymással huzakodó pártokból álló, megosztott nemzeti oldalt, és reményeiben, bizakodásában, mondjuk ki, akkor igencsak megrendült, véleményét inkább eltitkoló és visszahúzódó polgári szavazókat talált. Ráadásul akkor kétharmados többség is volt a parlamentben. A kormányzás alkotmányos korlátait is megváltoztathatták, szinte tetszésük szerint cselekedhettek, anélkül, hogy megsértették volna az alkotmányt. Az a körülmény, hogy így is lényegében csak a Bokros-csomag maradt meg az emlékezetünkben abból a négy évből, egy másik lapra tartozik. Ma azonban úgy áll a helyzet, hogy csekély a parlamenti többség. Ma úgy áll a helyzet, hogy bár a kormányzás eszközét kivették a kezünkből, soha ennyien még nem támogatták a polgári, nemzeti értékeket, soha ennyien még nem álltak ezen az oldalon.

A polgári-nemzeti tábor hívei soha ennyire elszántak, kitartótak és odaadóak nem voltak, mint most. Úgy áll a helyzet, hogy 1947 után újra – 1956 fényes két hetét leszámítva –, tehát 1947 után újra a nemzeti érzelmű emberek azok, akik bátrabban és nyíltabban vállalják nézeteiket, összevetve mondjuk a kormányon lévők híveivel. Ma úgy áll a helyzet, hogy a polgári nemzeti érzelmű emberek, ha kell, és ha értelmét látják, százezer szám, sőt milliónyian is akarnak és tudnak egyszerre mozdulni. Könnyen beláthatjuk, hogy korábban egyszerűbb volt a dolog. Egyszerűbb volt, amikor mondjuk Komlós János és Hofi Géza játszották el, valljuk be, igen tehetségesen, az ellenzék szerepét. Azonban ma más időket élünk, és más nóta járja. Úgy tűnik, ma nem a szalonellenzéké, hanem Ludas Matyié a jövő. Úgyhogy, hajrá Ludas Matyi!