Én olyan kritikát szeretek (nemcsak a képeimmel kapcsolatban), ami kiegyensúlyozott.

Elemzi a jónak talált dolgokat és felhívja a figyelmet a kerülendő dolgokra. Hab a tortán, ha előbbin keresztül történik az utóbbi. (Bár ez sokszor elképzelhetetlen.)

Ha csak simán a kerülendő dolgokról van szó, akkor kell lennie egy bizonyos fajta kapcsolatnak közöttünk, hogy az teljesen helyén legyen. (Nem konkrét, személyes kapcsolat, hanem egy kvázi is is elég. Pölö általam nagyra tartott képeket készítő ember, ha a képkészítést nézzük.)

Mondjuk mindenben a kiegyensúlyozottságot kedvelem... (No és persze az eleganciát, de ezt azért talán, mert én nem nagyon bírok ezzel a tulajdonsággal. Asszem.)