de asszem a racionális elmét pontositani kellene, hogy jobban értsük egymást.
Te tudod pontosítani? Mert én nem...
Az ágyból felkelés értelmezése (tizedmásodperc alatt) nem az elmével történik (szerintem :)), hanem egy "tudat"-osodási folyamat. A racionális elme "elemzése" valódi gondolatokkal hiányzik belôle, hacsak nem teszed hozzá a megfelelô racionalizálást...
Szerintem a tudatosodási folyamat is az elménk része.
Azért, mert nem a preferens, elsődleges gondolataid között van, még ott van.
A lényeg hogy elme nélkül nem működünk...
Egyébként lepattintottad az idô és az objektivitás kapcsolatát, de nem baj
Mert szerintem nincs jelentősége, egy példa amin fölösleges rágódni, nem visz közelebb az alapproblémához. Igen, az idő nagyjából olyan, amilyennek mondod. Na és? Mégis ha most ránézel az órádra ugyanaz nálad is mint nálam. Jé...
A "biztos" miért járna azzal együtt, hogy "bizonyitanom" kellene bárkinek???
Mert különben dogmát mondassz.
Ha nem teszed hozzá, hogy számodra, szerinted biztos, hanem csak szimplán biztos, akkor kellemetlen helyzetbe hozod a másik félt, ha nem bizonyítod. A sima biztos, az objektív tényt sugall és a hallgató érthetően megijedhet, kétségbe eshet, hogy van egy dolog amit nem ért, nem tud és azt mondják biztos, de nem bizonyítják és nem magyarázzák...
Ki mondja, hogy bizonyitanom kell?
A gondolkodni próbáló ember, aki a válaszokat és az igazságot igyekszik keresni.
Én azt mondom, hogy biztos, te azt mondod hogy nem, és elköszönünk egymástól.
Szevasz-szevasz. Ott van a baj, hogy ha az egyik fél erôsködik tovább.
Nem köszöntél el. Maradtál. Hol is a baj...? ;)
Amúgy szerintem ha azt mondod "biztos így van és punktum, mert csak" és továbbálssz, az legalább akkora baj ha nem nagyob..
Nem bizonyitom, mert NEKEM nincs rá szükségem, hogy bizonyitsam, hiszen számomra biztos... NEKED van szükséged arra, hogy ÉN bizonyitsam.
Adnál nekem 100e ft-ot most? Hidd el hogy holnap visszaadom 10%-kamattal!
Ez biztos, de úgy gondolom, nem kell bizonyítanom, mert csak hidd el mert én tudom, hogy így lesz.
Adnál egy ilyen kérésre? Biztos hogy nem. Igaz? Hanem mit kérnél? Biztosítékot, bizonyítékot, papírt, úgyvédet, jegyzőt, fedezet stb... Igaz?
Érdekes. A pénzügyeink fontosabbak, mint lelkünk ügyei? Fontosabbak, komolyabbak a napi, gyarló apró-cseprő dolgaink, mint a világnézetünk, hitünk azaz életünk alapillérei? Hiszen az előbbiekre biztosítékokat bizonyítékokat (csekkeket, számlákat, garanciákat, fedezeteket) várunk el, sőt követelünk, utóbbinál pedig nem kell semmi ilyesmi...?
Az, hogy egész életünk alapfilozófiájára nem kérünk semmi biztosítékot, míg a legpitibb napi ügyünkre (még a boltban a tejért is elvesszük a számlát) pedig kínosan és szigorúan elvárjuk, nem furcsa egy kicsit?
Véletlenül nem mérhetetlen felelőtlenség, felületesség és korrupció ez önmagunkkal szemben...?
:)) Itt a legnagyobb csavar tényleg az, hogy egy "számomra biztos" dolgot "számodra is biztos" dologgá kellene alakitani, a te kérésedre, mert különben dogma lesz belôle, néphülyités, megy ilyesmi, amiket irtál
Gondolom te is érzed hogy jogosan kérem ezt...
arról már nem tudok tenni, hogy "szerinted" is igy legyen, ahhoz ugyanis minimum egy hasonló tapasztalaton kellene keresztülmenjél, amit nem adhatok át neked, mint egy ajándékot.
Nem adhatod, viszont az koránt sem biztos, hogy hasonló tapasztalat engem is meggyőzne..
Ismertem egy lányt, mellrákból gyógyult meg közös ima hatására, ő meggyőződött hogy Isten tette, én meg azt mondom, talán igen, de lehet szimpla placebo is...
Egy visszaigazolhatatlan, reprodukálhatatlan, szubjektív élményre még számos egyéb magyarázat lehet és egy igazságot keresni igyekvő, korrekten gondolkodni próbáló ember, ezeket a lehetőségeket nem vetheti el amíg tökéletesen ki nem zárta...
Elme nélkül megérthetô: az elme szerintem csak elemez. Racionalizál. De a Tudat, az felfog. Igenis vannak dolgok, amik csak elme nélkül foghatók fel,
Nem tudom, tőlem lehet igazad, de mitől biztos ez?
Tudat, elme. Nem tudom mit jelentenek egészen pontosan e szavak és hogy mi a különbség és hol a határ köztük..
Szépen néznénk ki, ha elkezdenénk egy klasszikus (vagy más) zenemüvet ésszel felfogni.
Pedig tatok tőle, elkezdik, elemzik buzgón azokat is..
Mégis érzed a szépségét, hatással van rád, és nem csak az érzelmeidre. Tudatában vagy a zenének, kitágulsz és felismeréseid lesznek tôle. Önmagadról, a világról, Istenrôl. Aztán persze utána nekiálssz racionalizálni, ésszel megmagyarázni... Mert ezt szoktuk meg...
Szerintem van egy órási difi. Egy zenemű bármikor meghallgatható. Te is hallod és én is hallom, tehát visszaigazolható, reprodukálható, empirikus tapasztalat szerzhető róla, független attól hogy milyen érzelmeket és élményeket vált ki. Istenről és a transzcendens, misztikus "szavakkal elmondhatatlan" dolgok rózsaszin fellegéről sajnos ez nem mondható el...
