Egy NDK-ás kamionostól kaptuk egy haverral. Amit szerettem benne: nem volt túl száraz, nem égett el gyorsan, de nem kellett félni a kialvásától. Akármilyen jól megtömtem, mindig égett, nem volt gond a rágyújtással.

Az illatáról írtam: nem az a nagyon erős, inkább finom diszkrét vaníliás illat, ami mögött azért a dohányét is érezni lehetett.

A füstje gyönyörű, lágy, nagyon halvány kékes-szürke volt.

Látod, még most is itt van az orromban...

Ha azt szívtam, még a kialakuló hipochondriám is elcsitult.