Nono! Éppenhogy nem. Én sör mellett olyan dolgokról szoktam diskurálni, amin vigyorogni szokás. (Bizonyos esetekben röhögni, amit nagyon tudok szeretni.)

 

Bor mellett meg elmélázni, mosolyogni, "rájönni", stb.

 

(Rosszul írtam: sör mellett/bor mellett és nem sörtől/bortól. Ez volt a félreérthető.)

 

Tény viszont, hogy sörözni sokkal több emberrel, mint borozni. Mert nem mindenkivel tudok mosolyogni...

 

 

_____________________________________

 

Nade a dohány? Mert nekem ez is fontos!

 

 

Italozásom és dohányzásom összefüggései:

 

Konyak szivarral. (Ezt ritkán és csak egyetlen barátom társaságában.)

 

Sör cigivel. (Ezt gyakrabban és mondhatni - bizonyos határokon belül - bárkivel. Derűre és borúra egyaránt.)

 

Bor pipázással.

 

Na ez viszont nagyon nem mindegy!

 

Ha nehézsúlyú vörös, akkor mindenképp a nagyfejű, ezüstgyűrűs, bent Petersonomból valamilyen komoly, férfias latákiakeverék. (Általában a környezetem nem túl nagy örömére!) Szomorkodás és filozofálgatás esetén. 

 

Ha mondjuk aszú, akkor csak valamilyen cavendish-keverék lehetséges nálam, de nem ez az élvezetek csúcsa. Ennek megfelelően nem is a kedvenc pipáim körül választok hozzá... 

 

És persze van a könnyed fehér és a fröccs. Ehhez valami vidám és önfeledt virginia. A kissé bohókás Peterson-Kilarney-ból.

 

(Szégyen vagy nem, de nem a borhoz választok dohányt, hanem fordítva.)

 

Még valami ebben az összefüggésben:

 

Latákiához sosem mosolygok. A cavendish-ek már megengednék, de az igazi önfeledt világramosolygás viszont csak a virginia esetében képzelhető el...

 

Habitusomból adódóan szinte csak latakia, vagy virginia jön szóba.

 

___________________________________

 

A fentiek kizárólag a saját ízlésemről szólnak, mielőtt valaki aszondaná, hogy ez nem is úgy van, hanem "ehhezésehhez ezt kell szívni".

 

A "kell" szócska miatt ez eleve maga lenne a badarság...