A vallásoknak vannak hódító és nem hódító korszakaik. Én túlzásnak érzem a mai kereszténységre és az iszlámra alkalmazni ezeket a jelzőket. Ugyanakkor sok más vallásnak is voltak hódító korszakai, nem csak e kettőnek. Pl. némelyik vallásnak az egyik legfontosabb témája a vallást éltető nép honfoglalása. Feltehetően így volt ez a magyar ősvallással is (csodaszarvas-momnda). Azaz a hódítások nem rokonszenves, de magától értetődő történelmi jelenségek, amelyeknek joggal vannak (voltak) vallási vonatkozásaik is. 

Ma már nem vallási köntösben jelentkeznek a hódító tendenciák, hanem katonaiban, gazdaságiban és politikaiban, például a terrorizmus elleni harc ürügyével folytatott olajszerző háborúban. 

Miközben mindannyian tudjuk, hogy a terrorizmus fogalmának nincs meghatározása sem. Ezért az ellene folyítatott harc céljai eleve nem lehetnek egzakt módon meghatározottak. Igaz, a terrorizmus elleni harc is egyfajta valláspótló ideológiaként szolgál ez esetben.

Az effajta ideológiákra minden háborúzó félnek szüksége volt, van és lesz, hogy a tömegeket könnyebben tudja mozgósítani a vérengzésekre. Az effajta ideológiák alapja szükségképpen valamilyen humanista, demokratikus és erkölcsös megfontolás, amelyet azonban túldimenzionálnak, ami által hódító tendenciák köpönyegéül szolgálhat.