Boldog új évet kívánok minden szőlőművelőnek!

Tegnap lefejttem az első boromat, nagyon érdekesen alakul.

A főként muskotályt tartalmazó borról korábban azt írtam, hogy az erjedés utáni muskotály aroma eltűnt, üres valami lett belőle. Ez megint változott, az első szimatolásra is eltéveszthetetlenül jelen van. Az első korty után feltűnik, hogy a bor savasabb mint amilyen testes. Ez remélem még finomodni, gömbölyödni fog, mert így kissé diszharmónikus. Ugyanakkor a furcsa acetonos íz olyan mértékben eltűnőben van a borból ez előző kóstoláshoz képest, hogy ezen a téren is kezdek teljesen megnyugodni. A bornak vöröses színe van, ez valószínűleg a mustbeforralás eredménye. Szerintem érdekes lesz kivárni, hova fejlődik ez a bor. Ha túlontúl savas marad, talán tompítok rajta szénsavas mésszel, ha nem sikerül, akkor lepároltatom. Ezt a tételt semmiképpen sem fogom lepalackozni, részben azért, mert kísérletképpen mustsűrítménnyel javítottam rajta.

A rizling még nagyon újbor, valószínűleg a gyors érését gátolja, hogy az átlagosnál kicsit jobban kihűlt a pincém, mert nem dugtam be a szellőzőket, amíg dolgozott a must, mert nem akartam hogy minden állandóan párás legyen. Tehát a bor erősen szénsavas, harsogóan almasavas, de ez alatt megvan az a testesség ami elbírja a savat is. Ez a bor nem lesz túl savas, ez szinte biztos. A színe a kénezés után kissé zöldesen sárgás, persze még kissé opálos, de majd kitükrösödik. A szín jól áll a bornak: mutatja a 2005-ös rettenetes évjáratot. Az illata pontosan az a brutális paraszti bor, amit szerettem volna elérni, egy csipetnyi benne a pince, a hordók illatából, de nem durván, csak éppen annyi, ami tudatja a műértővel a fahordó jelenlétét. Ez egyébként lehelletnyi ízhibát is okoz, a friss horó is ott van a borban, de ezzel nem tudok semmit tenni, jó használt hordó vételéhez túl nagy szerencse kell - nem mertem rábízni magam. A korty végén a keserümandula utóíz, mint a vonat: igen, ez szemelt rizling - elnézést Huba bátyám, de ilyen az, ha nem csak az üvegre írjuk rá, hanem tényleg megcsináljuk.

Tegnap egyébként csodálatos nap volt bort fejteni (meg gondolom másra is). Ragyogóan sütött a nap, alacsonyan járt, kitártam a déli nyílású pinceajtót, és mellmagasságig besütött még a hátsó pincébe is a nap. Annyit dolgoztam, hogy napnyugtára kellemesen elfáradtam. Talán ha szépészeti szempontból nem rakom át a csurig töltött 50 literes hordót vagy háromszor, a hátam se húzódott volna meg.