Na, végre valaki, aki észreveszi, hogy Jézus nem egy mézes-mázos beszédű Lennon-képmás volt, hanem olyanvalaki, aki rendesen odamondta, ha kellett. De ha a Mester ilyen volt, akkor a tanítványokra miért tekint úgy a világ, mint valami erőtlen balekokra? Igen, a kereszténység harc! Jézus pedig fegyvert kínált. Nem emberek ellen, hanem a Sátán ellen. A keresztények harcosok. Meg kell szokni, hogy most már nem térden csúszkáló, imára kulcsolt kezű, félig alélt szentek képviselik a kereszténységet, hanem kőkemény ügynökök, akik ha kell, bizony megmondják, mit üzen a Biblia.

A kegyelem furcsa egy portéka. Az ugyanis senkinek sem jár, legfeljebb csak adható. Az viszont bárkinek, aki kéri. Az evangélium nagyszerűsége abban rejlik, hogy elárulja: kérhető. A lúzerek meg azzal cseszik el, hogy kérés helyett inkább azon keseregnek, hogy senkinek sem jár. Micsoda botrány! Kérni kell??? Akkor inkább nem kell!!! Egyébként pedig vesszenek az ügynökök!!! Oooouuuuuoooohhhhhrrrrrhhhhh

A Bibliát meg kell tanulni olvasni. Az idézett igehely így értelmezendő:

Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert - ha szükséges.

35. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; - ha szükséges.

36. És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe - ha szükséges.

37. A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám. Attól még szeretheti őket is, csak én legyek az első helyen.

Ja, ez nehéz, nagyon nehéz...