Ismerek tobb hasonloan vallasos embert, de ott a csaladja is koveti a hiteben es nem kell rajuk kenyszeriteni.

 

Már megírtam máshová, de ez csak egy példa volt. Példámban szó sincs kényszerítésről. Asszony pillanatok alatt belátja, hogy rosszul válaszolt, mikor a meghívást feltétel nélkül elfogadta. A férj csak korrigálja.

 

   ugy-e Te vagy a vallasosabb a csaladban es a felesegednek nem olyan fontos a vallas, mint neked.

 

A következtetésed logikus, mégis nem-mel kell válaszolnom. A példabeli családnál lehetséges, hogy így lenne.

 

   a feleseged csaladja sem igazan akarja/tudja elfogadni a vallasosagodat?

 

Ez már személyeskedő kérdés, de egy bizonyos pontig el lehet benne menni. Ilyen is van, hogy nem fogadják el. Nálunk az elfogadás tény. Pusztán csak nem értik, ugyanúgy, ahogyan te sem érted, hogy mire jó ez az egész. 
A másik, hogy az Istenhez történő megtérést nem szokás megkonzultálni a felmenőkkel. A Biblia szerint semmiképpen. A vallás, az egyháztagság, az üdvösség nem családi örökség. Istennek csak fiai vannak, unokái nincsenek!

 

   Mert akkor nem szombatra tette volna az esemenyt.

 

Ez lehet figyelmetlenség, de lehet direkt gonoszság is. Máshová már megírtam, hogy nálunk tizenakárhány év alatt megtanultak a szülők bizonyos dolgokat. Az, hogy nem értik, már az ő dolguk. Ha pusztán jóhiszeműség rejtőzik a szombati időpont mögött, akkor ugyanezzel a jóhiszeműséggel változtatni is fognak tudni.
Más a helyzet, ha szándékos az időpont-ütköztetés. Ebben az esetben egyértelműen akadályozni akarják a gyerekeket az üdvösség útján. A Biblia erről azt tanítja, hogy akkor inkább Istennek kell engedelmeskedni, mint embereknek. Akkor is, ha itt a szülőkről van szó. Ha tényleg szándékos a szombati időpont-ütközés, akkor a példabeli családfő helyesen dönt, hogy inkább istentiszteletre mennek. Ha nem szándékos, megítélésem szerint kétféleképpen dönthet a családfő: névnap vagy istentisztelet. De a Biblia szerint még mindig lehet a jobbik részt választani... Egyben viszont egészen biztos vagyok: igei az, ha a feleség melléáll a férjének, akárhogyan is dönt az. Ezt te nem értheted meg, de nem is kell megértened. A Biblia így látja üdvösnek a dolgot, onnantól kezdve pedig nem számít az emberek véleménye.

 

   szerinted a Te istened felrona neked azt, hogy akkor elmentettek volna a szuleihez? (tiszteld padat, anyadat...)

 

Nem. Nem róná fel. De a "tiszteld apádat, anyádat" sokadik helyen áll az "én vagyok az Úr" után, és a nagyparancsolatokban is csak a második helyezett csoportban szerepel.

 

   mibol gondolod, hogy az egesz csaladnak (feleseged testverei, szulei stb.) a Te  hitedhez kell alkalmazkodnia?

 

A Bibliából (Ki gondolta volna?). Aztán ott van a Szentlélek vezetése is: Az ige ismerete és a Szentlélek közösen bizonyságot tesznek bennem arról, hogy mi a helyes. Egy Szentlélekkel be nem töltött bibliatudósnak semmit sem ér a tudása, mert pont az hiányzik belőle, ami (aki) azt élővé és hatóvá tudja tenni. Ugyanígy egy betöltekezett hívő sem biztos, hogy helyesen tud dönteni, mert őbenne még nincs miről bizonyságot tenni. Hitben még gyermek. Utóbbiak szaladnak döntéshelyzetekben a gyülekezet véneihez tanácsért. Divat mostanság egyházakat azért szapulni, mert bevált gyakorlat ez náluk. De az a helyzet, hogy ez még mindig jobb, mint hagyni a híveket rosszul dönteni, végső soron pedig elkárhozni.

 

   a Te hitedhez kell alkalmazkodnia?

 

Nem kell alkalmazkodniuk. Egyáltalán semmit sem kell tenniük. Viszont nincs megtiltva, hogy alkalmazkodhatnak. Simán megtehetik, hogy azt mondják, "jaj, bocsi, el is felejtettük, tényleg, legyen akkor inkább vasárnap". Ha pedig nem hajlandóak (itt a lényeg, hogy _nem_hajlandóak_), akkor a Biblia azt tanítja, hogy faképnél kell őket hagyni. Ha nagyon akarod, beidézem neked a megfelelő igehelyeket, de szerintem te is rendelkezel már olyan bibliaismerettel, hogy belásd, a Biblia bizony néha nagyon radikális tanácsot tud adni. Hogy ez vakhit? Az. Megfogalmazás kérdése. A Biblia egyszerűen csak hit-nek hívja.