Ez csak egy példa. Az én apósoméknak és a szüleimnek is van annyi eszük, hogy tizenakárhány év alatt megtanuljanak időpontot egyeztetni. Tehát ilyen nálunk nem fordulhat elő.

   Istentisztelet van máskor is...

Biztosan találkoztál már emberekkel, akik minimális időpont-egyeztetési kultúrával rendelkeznek. Nyilván azért, mert van belőlük elegendő, sőt, még cégvezetők közül is kerülhet ki ilyen. De ne ebből induljunk ki! Számomra az ember értékes, akkor is ha elkötelezett keresztény, akkor is ha langyosan vallásos, akkor is ha megkeresztelt ateista, aki ide-oda csapódik, és akkor is ha kőkemény isten-ellenség. Csak ikunuku hülyékkel nem tudok mit kezdeni, de ezzel talán nem vagyok egyedül.
Az a helyzet, hogy istentisztelet tényleg van máskor is, de többnyire csak egy hét múlva. Egy névnap viszont megülhető plusz-mínusz 8 napon belül bármikor. Itt most kinek van több lehetősége a rugalmasságra? Ki tud könnyebben engedni? És ugyan meddig tart engedni?

A minap, egy hétvégi délelőtt siettem a lépcsőházban lefelé. Meg voltam kicsit késve, így félő volt, hogy lekésem a buszomat. A kijáratnál szembe jött velem egy jól megtermett ember, támogatva egy igencsak rozoga, idős hölgyet. Mindennapos látvány az ilyen, gyakran találkozok is velük, tehát nem lett volna velük semmi bajom. Még az sem lett volna baj, hogy teljes szélességben elfoglalták a lépcsőt, csakhogy én most siettem volna. Meg is kértem a fickót, hogy engedjen el. Erre visszaszól, hogy nem látom, hogy most a nagymamit támogatja? Ő ugyan el nem enged, várjam meg, míg fölérnek a lépcsőn. Mindezt rettenetes bunkó stílusban. Erre elmondtam neki, hogy tisztelem-becsülöm azért, amit csinál, de ő könnyen van a dögnagy Mercédeszével (amivel odatolatott egészen a lépcsőházig), csakhogy nekem meg óránként jár a buszom, nekem most kellene azt elérnem. Ő már túl lesz árkon-bokron a Mercijével, mire nekem megy a következő. A legnagyobb megrökönyödésemre belátta, hogy tényleg összébb tudja magát húzni egy fél pillanatra, amíg én elmegyek mellettük, ő meg semmivel sem ér fel később a lépcső tetejére a nagymamival.
[innen jelent meg a 1377-ben]
Naszóval, ő értelmes kompromisszumot kötött velem. Szavaidból azt veszem ki, te az a fajta vagy, aki simán azt mondtad volna a fickó helyében, hogy igenis várjak 1 órát a következő buszig, mert nehogy má', meg így meg úgy, meg csak azértis, és egyébként is hogy' képzelem, meg irgumburgum. Jól értelmezem a hozzászólásodat?